Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN /. Élelmiszerek Úgy vélem, szükségtelen ezen a helyen a társadalmi munkamegosztás és a terméktöbblet, ill. a táji alkalmazkodási típusok alapvető kérdéseihez viszonyulnunk annak belátásához, hogy a Magyar-alföld és a hegyvidéki zóna gazdasági érintkezésében a mezőgazdasági termékekkel, a testi javakkal, elsősorban az élelmiszerekkel való kereskedelem jelentőségét alapvető fontosságúnak ítéljük.

1 Ha a probléma lényegét tekintjük, akkor a néprajzi vizsgálatok legfőbb tanulsága aránylag egyszerűen megfogalmazható: a hegyvidék népessége munkaerő-feleslegét és speciális kézműves termékeit, alkalmanként pedig a környezetében fellelhető nyersanyagokat cseréli el az Alföld mezőgazdálkodó népességének gabonafeleslegére. A hegyvidék és a mélyföldek népességének ez a fajta egymásrautaltsága igen korai időkig nyomon követhető, s általános volt a középkor folyamán a gabonatermő síkságok és az őket körülvevő magasabb térszínek népességének vonatkozásában.

2 Esetünkben azonban lényegesen differenciáltabb a kép, hiszen a középhegységi zóna hagyományos műveltségének tagolódásában meghatározó szerepet játszott, hogy az egyes csoportok milyen mértékben voltak képesek saját termékeikkel kielégíteni alapvető szükségleteiket, ill. milyen típusú specializálódással tudták kiváltani, helyettesíteni az élelemtermelést, az önfenntartáshoz nélkülözhetetlen javakat. Mint másutt már utaltam rá, a mostoha természeti adottságú, mezőgazdálkodásra alkalmatlan, vagy alig alkalmas térszínek kolonizálásának minden korszakban feltétele a másutt rendelkezésre álló termékfelesleg, ill. a javak cseréjének olyan fokú szervezete, amely az eltérő adottságú tájak termékei közötti „kiegyenlítődést" többé-kevésbé biztosítja. Esetünkben természetesen már a feudalizmus évszázadaiban sem egyszerűen az alapvető élelmiszerek cseréjéről van szó, hanem mind az egyes kistájakon belüli, mind a tájak közötti árucserében változatos termékskálával kell számolnunk. Ha a 16. századtól kezdve - publikációkban is rendelkezésre álló - vámnaplók, vásári és piaci rendtartások, feudális kori limitációk élelmiszer-felsorolásait nézzük, akkor hihetetlenül színes, gazdag kép áll előttünk, amelynek egész elemzése egy önálló könyv feladata lehetne. Itt meg kell elégednünk néhány, általam jellemzőnek vélt vonás felvázolásával, erre elsősorban az alapvetőnek vélt élelem kereskedelmének rövid bemutatása ad lehetőséget. Az egyes termékek mögött éreznünk kell azt, hogy a javak cseréje, annak alakulása egy hosszú és bonyolult társadalom- és gazdaságtörténeti folyamat része, amely a táji adottságok különböző formában való kiélésétől halad az azoktól való részleges függetlenedés felé, s amely a társadalmi munkamegosztás különböző fokait tükrözi. Az egyes „termékek" mögött sajátos, lokális termelési szervezet és kapcsolatrendszer áll, amely természetesen része a társadalmi-gazdasági fejlődés általános rendjének, ám mégis önálló arculattal bír, ami sajátos helyet jelöl ki számára a magyar népi kultúra palettáján. A megtermelt javak többi csoportjához hasonlóan, a termeivények típusainak, s valójában minden élelmezési cikknek önálló helye, szerepe van az árucsere történetében. Alább csupán néhány, általam jellemzőnek vélt elemét emelem ki ennek a rendszernek. 1. Wolf, E. R. 1973. 325. skk. 2. Braudel, Fernand 1985. 114.