Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
BEVEZETÉS
ségtörténet lokális tényeitől sem. Nem vonható kétségbe természetesen, hogy mind a köznép életét alapvetően befolyásoló országos történések (a jobbágyság jogi helyzetének szabályozásai, úrbéri rendezés, jobbágy-felszabadítás stb.), mind a gazdaság általános trendjei (állat- és gabonakereskedelem, borforgalom, nyersanyagokkal való kereskedés stb.), mind a lokális történések (háborúk, földesúri gazdálkodás módja stb.) sok vonatkozásban visszahatottak a táji munkamegosztásra, olykor behatárolták az árutermelés és a csere arányait és lehetőségeit. A táji adottságokhoz való alkalmazkodás és az ebből következő táji kiegyenlítődés tényét azonban ezek meg nem változtathatták, legfeljebb részlegesen más utakra kényszeríthették, s csak részleteiben befolyásolhatták. Erőteljesen hatottak viszont lokális közösségek irányulására,a gazdasági-ökológiai „stratégiájának" alakítására, specializálódott csoportok szerveződésére. Tanulmányom a fenti szempontokat természetesen csak a javak cseréje, a táji munkamegosztás, valamint a népesség kisebb-nagyobb csoportjainak különböző típusú migrációja vonatkozásában igyekszik követni. Megítélésem szerint azonban ezen szál felfejtésével is lényegesen árnyalható a tradicionális műveltség egészének arculata, s feltárható a táji kapcsolatok és a hagyományos termékcsere számos törvényszerűsége is. A tanulmány a Garam, ill. a Duna, valamint az Eperjes-Tokaji hegylánc közé eső, északról a magyar-szlovák nyelvhatár, délen pedig az Északi-középhegység és a Magyar-alföld érintkező sávja által határolt, kiterjedt zóna árucseréjének vizsgálatára vállalkozik. A tárgyalt régió megjelölésére konzekvensen igyekszem használni a Felföld elnevezést, ami jelen esetben - a többféle értelmezés ellenére - megfelelően eligazít. 9 Bár a vizsgált anyag gerincét az Északi-középhegység területével kapcsolatos adatok alkotják, ahhoz elegendő információ áll rendelkezésemre az érintkező régiókból, hogy nyilvánvalónak tűnjék: nem a kutatás súlypontjai, hanem a népi kultúra zonális szerkezete szabja meg a táji kapcsolatok kirajzolódó irányait és trendjeit. Részben az anyaggyűjtés egyenetlenségével, részben azonban a hagyományos kultúra szerkezetével és elemeinek „működésével" magyarázható, hogy témánk vonatkozásában letisztult, jól áttekinthető összefüggések váltják egymást a problémafelvetés bizonytalanságaival. Mentségemre szolgáljon, hogy igen nagy terület rendkívül differenciált műveltségét kell átfogni vizsgálatunkhoz. Nem túlzás az a vélekedés, hogy a hegyvidéken minden patakvölgyben önálló, sajátos arculata van a népi műveltségnek. A rendelkezésünkre álló ismeretek, az eddigi kutatási eredmények, s a továbblépés igénye egyaránt megkövetelik a jelen „összegzés" megírását. Tanulmányom terjedelmes jegyzetapparátusát a téma forrásanyaga és irodalma indokolja. Mivel e kérdésben igen kevés az önálló, tematikus tanulmány, s az árucserére vonatkozó adatok elsősorban a különböző témájú tanulmányok részeként jelennek meg, így igen nagy tömegű publikációt kellett áttekintenem és hivatkoznom. Saját gyűjtéseimre a jegyzetekben csak akkor utalok, ha az egyes adatok súlya, fontossága igényli a pontos adatolást. A citált irodalom kiterjedt volta, különösen Sárkány Mihály és Dankó Imre összegező, áttekintő tanulmányai felmentenek az általában szokásos kutatástörténeti előzmények és eredmények számbavétele alól is. 10 Tanulmányom megírásában - tanácsaikkal, véleményükkel - számos szakember volt segítségemre, akik közül elsősorban Dankó Imre, Frisnyák Sándor, Takács Péter, Udvari István és Ujváry Zoltán segítségét köszönöm meg. Külön köszönet illeti PaládiKovács Attilát, aki kritikus véleményével, tanácsaival igen sokat tett a munka végső megformálásáért. 9. Kósa László-Filep Antal 1975. 94-95. 10. Az 1. jegyzetben hivatkozott irodalom mellett különösen: Dankó Imre 1977. (Korábban, ennek részleteként: Dankó Imre 1975. 281-304.); Kós Károly 1976. 326-379.
