Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
A Vág és a Garam felső folyása mentén, Észak-Borsodban, valamint a Gömör-Szepesi Érchegység területén folyó Árpád-kori vasbányászatról és vasművességről tanúskodnak a helynevek: Györffy György megállapítása szerint a bányászatra utaló RudnokRednek, valamint a kovácsmesterségre utaló Tárkány helynevek (37. kép) ezeken a területeken sűrűsödnek. 222 Vizsgálataink szempontjából a vasércbányászat korai átrendeződésének problémái, a történeti kérdések másodlagos jelentőségűek, 223 de annál lényegesebb annak rögzítése, hogy a korai régészeti leletekkel is igazolható, nyersvasrudakkal zajló kereskedelem - amint az pl. a tiszalúci és tokaji vámnaplókkal a 16. század elejéről adatolható 224 - a Felföld és a Magyar-alföld között is zajlott, s ezt a kapcsolatot nem bontotta meg az országnak a török megszállás következtében való szétszakadása sem (38-39. kép). Bár a császári tilalmak akadályozták, hogy a keresztények vasat adjanak el a töröknek, a felső-magyarországi vasat nem sikerült elzárni hagyományos piacától: Erdélytől és az Alföldtől. A hódoltság egész ideje alatt áramlott a vas, főleg Gömörből az Alföld felé. A török uralom ugyan északabbra tolta a vastermelő vidék déli határát, de még olyan felvidéki települések is vassal adóztak a töröknek, ahol nem volt vashámor. Ezek bizonyára fenti területekről vásárolták meg a vasat. 225 Nem tudjuk ma még kellő biztonsággal megválaszolni, hogy az Árpád-kori, ill. 15-17. századi vaskereskedelembe a jobbágynépesség bekapcsolódott-e, ill. milyen szerepet kapott. A történeti adatok többsége ma még feltáratlan, s csupán néhány tanulmány igazít el ebben a kérdésben. 22h A későbbi adatok azonban azt sugallják, hogy a bányászat és vasművesség szolgálatában állhatott - legalábbis az esztendő egy részében a környező területek népessége, s különösen a fuvarosok, akik éppen Gömör területén az ércszállítás révén szerveződtek önálló társadalmi réteggé (vö. fuvarosságról szóló fejezettel). Az bizonyos, hogy az ércbányászat és a kialakuló hámoripar több etnikumot ötvöz a gömöri iparvidéken - német bányászokat és kohászokat, magyarokat és szlovákokat 227 -, ami a középkortól kezdve alakítja és formálja a történeti Gömör etnikai és kulturális arculatát, 228 s meg is „nyitja" ezt a vidéket a más tájakkal való gazdasági-kulturális kapcsolatok számára. Az érc- és fémkivitel a nemzetközi kereskedelemnek is részese volt, ily módon a felvidéki városok - pl. Rozsnyó - arculatának formálásához is nagyban hozzájárult. 229 IIa Bálint kutatásai révén a 17-18. századból már meggyőzően adatolható a jobbágyság bekapcsolódása a vaskereskedelembe, ill. az árucserébe. „A hámorosok és a jobbágyok is kereskedtek a gömöri vassal, messze a megyén kívül. Elvitték a Tisza mellékérQ, a Tiszántúlra, Heves és Pest megyékbe, megjelentek vele a Jászságban, sőt Erdélyben is. A vasért élelmiszert és más árukat vásároltak, s azokkal tértek vissza. Ha a vaskereskedelem lehetőségei romlottak, akkor a gömöri nép, főleg az északi járások népe azt erősen megsínylette." 23 " A 18. század az az időszak, amikor - a bányászat fejlődése révén - a vasipar fellendülése is bekövetkezett, s Gömör északi részén a fémművesség különböző formái (szegkovács, fegyverkovács, kapaverő stb.) megerősödtek. 231 222. Györffy György 1972. 283-284. 4. térkép; Gömöri János 1982.95-96. ; Vö. Heckenast Gusztáv 1970. 223. Heckenast Gusztáv-Nováki Gyula-Vastagh Gábor-Zoltay Endre 1968.; Zsámboki László 1982.27-29. 224. Iványi Béla 1906. 38.; Szabó István 1934. 90.; Gömöri János 1982. 115. 225. Heckenast Gusztáv 1985. 45^17. 226. A vaskereskedelem kutatástörténetéhez: Csorba Csaba 1984a. 306. 227. Zsámboki László 1982. 26. 228. Paládi-Kovács Attila 182. 26. 229. Tajták, Ladislav 1978. 1—II. 230. IIa Bálint 1976. 402-403. Kiemelések tőlem. 231. IIa Bálint 1976.403.
