Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

37. kép. A kovácsmesterségre utaló Tárkány és a bányászatra utaló Rudnok-Rednek helynevek (Györffy György -1972 - után) A 18-19. században az ércbányászat és a vastermelés növekedése révén nem csupán Gömör, főleg a Murány-völgy társadalmi átrétegződése zajlik le (stellerek), hanem a sajátosan szervezett gömöri fuvarosság révén a különféle vaskészítmények rendkívüli sokfélesége és óriási tömege áramlik dél felé.

212 Magda Pál szerint „Főleg Gömör, Szepes, Liptó, Zólyom, Máramaros, Borsod megyében van hagyománya a vasművességnek. Gömör megyében 2 hámorban kasza, 9 hámorban kapa és fejsze készül. Besztercebányán és Iglón drótot húznak, Dobsinán és Rima Brezón, Beszterce és Selmec körül öntött vastárgyak (üstök, kemencedarabok) készülnek." Másutt megjegyzi, hogy „Csetneken és Jolsván sokan kereskednek vassal."

233 Bár a hámoripar legnevezetesebb települése a 19. században Mecenzéf volt, a Gölnic és a Bódva völgyében, egészen Jászóig hámorok százai működtek.

234 A 18. században megújult a vasművesség a Barkóság peremén, az Upponyi-hegység falvaiban is. (Gyökerei ennek is az Árpád-korig nyúlnak vissza.) Dédes, Tapolcsány, Uppony, Nekézseny, Szilvás manufaktúráinak termékeit - főleg abroncsnak való sínvas, valamint rúdvas - még az 1870-es években is szekereken szállították Pestig. E vidék vasművessége a múlt század utolsó harmadában már nem bírta a versenyt az 1845ben alapított ózdi vasgyárral.

2343 A Felföld és az Alföld kapcsolatai szempontjából másodlagos, de Felső-Borsod és Gömör népélete vonatkozásában lényeges mozzanat, hogy a 19. század közepén Ózdon 232. Gallo, Ján 1973. 69-85. 233. Magda Pál 1819. 90, 371.; Mendöl Tibor 1940. 64. 234. Kovács F. Lajos 1984. 278. 234a Paládi-Kovács Attila 1982. 65.