Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

a Zagyva-völgy nagy áruforgalmára. „Ez az út már a XVII. században hatalmas közlekedő vonal volt. Naponkint egész kocsisor vonul ezen végig, főleg tavasszal. Érdekesek az öt ökrös fogatok. A szállított ipartárgyak között szerepel a kocsi, kerék, eke, láda, szék, bölcső, asztal, deszka, zsindely, dézsa és más faiparcikk. Visznek még erre sok cserépedényt, - éspedig fazekat, tálat, korsót, lábast és más effélét. Ezeknek a tárgyaknak a nagy magyar Alföldön nagy keletük van; mert itt alig van fa, agyag meg éppen nincs. Útközben csak nagy kérésre és drágán adnak el valamit, hanem átszállítanak mindent a Tisza mellékére, sőt még ezen túlra is. Itt azután a czikkeket jó drágán eladják, - és pedig rendesen-nem pénzért, hanem cserébe. A cserépedényért annyi gabonát, rendesen búzát kívánnak, a mennyi belefér. A fa czikkekre nézve pedig külön alkudnak meg, - de szintén gabonában. Amint a szállítmányt becserélték, a gabonás szekerek ugyancsak Pásztón át térnek hazafelé, a felső vidékekre."

41 Ha történeti és néprajzi adatainkat számba vesszük, akkor a faeszközök kereskedelmében ismét megfigyelhetjük az eltérő geográfiai zónák hármas tagolódását a tradicionális árucsere kapcsolatrendszerében is. A különféle faeszközök készítésének legnagyobb hatású régiója a Felföld szlováklakta erdővidéke, a fenyves erdők övezete. A szlovákokat a természeti erők arra kényszerítették, hogy a Javorniky-hegység, a Kisés a Nagy-Fátra, ill. a Kárpátok déli nyúlványainak területéről felkeressék a Garam és az Ipoly mente magyar falvait, ill. továbbvigyék portékájukat dél felé, s különböző faáruikat, háztartási eszközeiket élelemre cseréljék.

42 Tudunk arról, hogy a Javornikyhegység lábánál fekvő területen egyes falvak már a 17. század közepén faeszközök természetbeni beszolgáltatásával voltak kötelesek adózni.

43 Liptó, Turóc, Szepes és Zólyom megyékből óriási tömegű zsindely, deszka, faedény és faeszközök jutnak a magyarsághoz. Szállításukban nagy jelentősége van a vízi utaknak. A Poprád és a Vág tutajosai - a 19. században évente 20 000 tutaj építőfa mellett! -favillát, gereblyét, jármot, hordót, szövőszéket, orsót, fatálat és -tányért, ládát, szuszékokat, konyhabútorokat és dongás faedényeket szállítottak.

44 Szepes fő kereskedési cikkei között szerepelt a zsindely és a deszka, Liptóból a Vágón és a Dunán át jutott a magyarsághoz százféle fatermék.

45 Zólyomból, a Garam vízi útján szállították a faárut az alsó megyékhez,

46 de Bars, Zólyom, Nógrád, Gömör területéről a szállításban mind nagyobb szerephez jutott a fuvarosság.

47 Ha csupán érintőlegesen is, utalni kell rá, hogy Ung, Bereg és Máramaros megyék faipara hasonlóan nagy jelentőségű volt, s a Tisza-völgy vízi és szárazföldi útjain ugyancsak tömegével kerültek faáruk az Alföldre.

48 A magyar-szlovák nyelvhatár nem jelent választóvonalat a famunkák, ill. az azt hordozó életmód, alkalmazkodási formák vonatkozásában. Ám, hogy a szlovákságnak a faeszközökkel folytatott kereskedelemben meghatározó szerepe lehetett, arra utal Nógrád megye közgyűlésének rendelete, amely 1780-tól a szűkös esztendőkben megtiltotta a szlovákoknak, hogy a falvakban a gabonáért szekrényt, szuszékot, ládát vagy cserépedényt áruljanak.

49 41. Békefi Rémig 1898.1. 166-167.; Vö. még: Pálmány Béla 1985. 166. 42. Gunda Béla 1940. 170. 43. Polonec, Andrej 1978. 14. 44. Huska, A. M. 1972.; Vö. Márkus Mihály 1972a. 35.; Vágvölgyi 1858. 448. 45. Fényes Elek 1847. 271.; Magda Pál 1819. 215.; Feszty Árpád 1881. 796. 46. Magda Pál 1819. 32,227. 47. Gunda Béla 1942. 218. 48. Fényes Elek 1836-40. IV. 216. ; Fényes Elek 1847. 78. ; Lehoczky Tivadar monográfiáját e vonatkozásban idézi: Cseri Miklós 1986. 201.; Páll István 1986. 156. 49. Zólyomi József 1983. 168.