Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

9. kép. Gyöngyösi fapiac (Andrásfalvy Bertalan felv. 1955. NM.) lasztást a vízi energia mellett a szállítási lehetőségek és a fogyasztópiacok is befolyásolták."

33 A földrajztudós szavai természetesen a népélet jegyeire is utalnak. A Zemplénihegység falvaiban a tűzifa és a szerszámfa az adásvétel fontos tárgya volt. A Hegyalja 18. századi leírásában Debreczeni Ember András Makkoshotykáról és Végardóról írja: „Mind a kettő fát hord piacra, Patakra, úgy él, kereskedik, bejár szolgálatra."

34 Füzérről 1826-ban a következőket jegyzik fel: „Ezen Helységben a Fánál egyébb el adni valója . . . nem igen vagyon a Méltóságos Uraságnak, melly a Kassán a Helységtől 5 órányira adódik el."

35 A Zempléni-hegység és alföldi jellegű peremterületei között fennálló fakereskedelem - mind az eladók, mind a vásárlók részéről - szorító gazdasági szükségleten alapult. A fában szegény Hernád-völgy, Bodrogköz és a Hegyalja közvetlen árucsere-kapcsolatban állt a zempléni falvakkal, s mezőgazdasági terményeket adott cserébe a hegyvidéki erdők fájáért.

36 A közösen használt erdők irtásával a mostoha földrajzi adottságú falvak szolid, de biztos jövedelemre tehettek szert.

37 A Hegyköz falvai jószágaik takarmányát is fáért szerezték be. A fával való kereskedés piackörzete egykor kiterjedtebb lehetett: Háromhutáról a 19. század közepén Nyíregyháza, Debrecen és Nagyvárad vidékére is leszekereztek.

38 33. Frisnyák Sándor 1985. 102. 34. Debreczeni Ember András 1987. 36. 35. Károlyi Levéltár, Birtokosztály. Sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 58-1. 273. 36. Petercsák Tivadar 1982. 392.; Ifi. Barta János 1977. 85-86. 37. Petercsák Tivadar 1981a. 54-55.; Petercsák Tivadar 1982. 388. 38. Petercsák Tivadar 1986. 235.