Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

I. A FÖLDRAJZI, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FELTÉTELEK MINT AZ ÁRUCSERE MEGHATÁROZÓI

tik, s természetesen sajátos történetük van az egyes formációknak, 84 ugyanakkor az egyes specializálódott csoportok, közösségek összeműködése, egymáshoz való viszonya is sokféle lehet és történetileg is változhat. 85 Már az Árpád-kor szolgálónépeinek megváltozó tevékenységi struktúrája - hogy ti. a feudalizmus megerősödésével párhuzamosan folyamatosan mezőgazdasági szolgál­tatásokra váltják át speciális szolgálataikat és járandóságaikat 86-, jelzi, hogy a speciali­zálódás különböző formái nem azonos „töltéssel", nem azonos társadalmi-gazdasági je­lentőséggel bírnak, s ezáltal eltérő műveltségbeli vitalitásuk is. Bizonyos, hogy pl. az ur­báriumok által előírt speciális földesúri szolgáltatások az adott település tevékenységé­nek valamely - jellemző vagy csak jelen levő - formájára épültek, ami persze azt is je­lentheti, hogy az ott élő népesség speciális tevékenységet is folytat - az alapvető tevé­kenységi formák mellett. Ez nem mond ugyan ellent a specializálódás történeti változá­sának, de feltétlenül aláhúzza annak alapvető ökológiai meghatározottságát még akkor is, ha - Andrásfalvy Bertalanhoz hasonlóan - magam is példák sorával tudom igazolni, hogy az öröklődő, átadott tudás és hagyományos tapasztalat olykor akár fontosabb le­het, mint a helybeli nyersanyag 87 (pl. cserépfalusi fafaragók „faexportja", bükki mész­kőből dolgozó gömöri mészégetők, rétközi nádból dolgozó gömöri bordások, gömöri agyagot korongozó mezőtúri fazekasok stb.). Ez arra figyelmeztet, hogy a szakosodás­nak két rétege válik el egymástól - ha nem is éles határvonal mentén. Az erőteljesebb környezeti korrelációt jelző tevékenységi típusok hosszabb távon életképesek, generá­ciós „szünetek" után is „aktualizálhatok", szemben pl. a mezőgazdálkodáson belüli spe­cializálódással. A természeti adottságok miatt kézenfekvő is, hogy pl. a Felföld vasmű­vessége, annak kiszolgálása, ill. termékeinek értékesítése, pontosabban az azokra való szakosodás szinte minden korban jelentős tényező volt a tájak közötti összeműködés­ben, de az sem véletlen, hogy az Árpád-kor faiparral, fafeldolgozással kapcsolatos hely­nevei (Taszár, Bocsár, Ardó) S8 ugyanazon az erdővidéken bukkannak fel, ahol a faipar­nak, fafeldolgozásnak a közelmúltig nagy jelentősége volt. Ez persze nem jelent szük­ségszerűen folyamatosságot bizonyos tevékenységek gyakorlásában, ill. a táji munka­megosztásban, de jelzi, hogy vannak olyan meghatározó tevékenységi típusok, amelyek soha nem hiányozhatnak - adott táji keretek között - a gazdasági élet színteréről, s ame­lyek ismeretanyaga bármikor „aktualizálható" - azonos, vagy hasonló ökológiai feltéte­lek esetén. Az alapvető tevékenységi formák mellett - megítélésem szerint - számos, rö­videbb távon ható, s kevesebb ökológiai kötöttséggel bíró szakosodási forma lelhető fel a mezőgazdálkodásban is. A gazdálkodás, ill. a műveltség egészének vonatkozásában ez azt jelenti, hogy vannak a specializálódásnak olyan típusai, amelyek akár évszázadokon át szinte változatlan helyet és szerepet jelölnek ki az egyes tájak, népcsoportok számára a tájak kapcsolatrendszerében, ugyanakkor vannak lényegesen mobilabb, szabadabb mozgástérrel bíró, a mindenkori gazdaság térszerkezetébe könnyen beépülő specializá­lódási lehetőségek is. Ezek lehetőségei a tájpotenciál által többé-kevésbé behatároltak. Az Északi-középhegység aprófalvas településszerkezete - túl a szakosodási lehetősé­gek, az alkalmazkodási formák sokféleségén - a tér és gazdaság kettős meghatározottsá­gát tükrözi, amelyben az egyes települések önellátásának és szakosodásának foka is lé­nyegesen különböző: pl. a hegységek belsejének erdővidékén létrejött iparos, huta- és hámortelepülései jószerével képtelenek a legminimálisabb élelemtermelésre is. 89 84. Tóth Tibor 1980. 229. 85. Barth, Fredrik 1969. 15. 86. Heckenast Gusztáv 1969. 15. 87. Andrásfalvy Bertalan 1978. 233.; Andrásfalvy Bertalan 1982. 68. 88. Heckenast Gusztáv 1970. 90-94. 89. A gabonaneműekből nem önellátó települések, ill. kistájak külső kapcsolatainak jellemzői­hez: Vö. Andrásfalvy Bertalan 1977. 86.; Andrásfalvy Bertalan 1978. 233.

Next

/
Thumbnails
Contents