Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE

gyarok, ruténok, oláhok jártak, akik többnyire alföldi mezőgazdasági eszközökkel, alföldi módra dolgoztak."

80 Hoffmann Tamás utal rá, hogy az északi hegyvidékről, pl. a Bódva-völgyből olyanok is eljártak bérnyomtatónak, akik otthon csak kézi cséppel dolgoztak.

81 Az aratómunkásoknak a mezőgazdasági nagyüzemekben a munkát amúgy is sokszor másként kellett végezniük, mint a parasztgazdaságokban : pl. az erdélyi vagy felvidéki aratók otthon még sarlóval vágták a gabonát, az Alföldön pedig már kaszával arattak.

82 De hasonló módon kapcsolódtak be olyan növénykultúrák megmunkálásába is, ami ismeretlen volt a lakókörnyezetükben. Ezzel szemben más csoportok - mint fentebb erre utaltam - olykor speciális szakismeretüket viszik magukkal, s azt áruba bocsátva, sajátos helyet találnak maguknak a táji munkamegosztásban. Tanulságos - amint erre a hegyaljai szőlőművelés kapcsán is utaltam -, hogy a legfontosabb növénykultúrák termőhelyeit, ill. fő termelési régióit gyakran olyan zónák övezik, ahol lényegesen ritkább a népsűrűség, ennek ellenére a mezőgazdálkodás munkaerőigénye mégis folyamatos vákuumot teremt, s a középkor óta nagyarányú munkaerő-vándorlást indít el a szőlő- és gabonatermő tájakra.

83 Mind a történeti Felső-Magyarországról az Északi-középhegység, ill. az Alföld területére irányuló, mind a hegyvidéken belüli migráció jelentős szerepet játszott bizonyos eljárásmódok, eszközök elterjedésében. Témánk szempontjából itt csak röviden vesszük számba ezeket, mint a munkásvándorlások jellegzetes velejáróit, s mint a kulturális érintkezés, olykor interetnikus kapcsolatok, az átadás-átvétel nyomjelzőit. Elsősorban a termeléshez fűződő eljárásokra utalok, s csak általában említem meg a vándorlásoknak a szellemi kultúrára gyakorolt - olykor meghatározó jelentőségű - hatását. A néprajz a vándormunkások szezonális migrációját az egyik leghatékonyabb kultúraközvetítőnek tartja,

84 s ebben különösen nagy szerepet tulajdonít a vándor aratóknak. „A vándor aratók munkaeszközöket, munkamódszereket tanultak, vittek magukkal, honosítottak meg és terjesztettek el annak ellenére, hogy a munkáltatók általában megkövetelték a helyi szokásokhoz való alkalmazkodást.

85 (Természetesen ezek hatását nehéz elkülöníteni az árucsere révén terjedő eszközökétől, ám aligha tévedünk, hogy egyes eszközök árucsere útján való befogadásához szükség volt az előzetes „tapasztalatokra", „tanulásra" is.)

86 Különbségek voltak a munkavégzés technikájában (magyaros és tótos aratás, kévék keresztbe rakása, ill. a keresztbe rakott kévék száma között),

87 s elterjedtek az aratómunkások révén új szerszámok is, amelyek aztán a nagybirtokokról gyakran továbbjutottak a paraszti üzemckbe is. Ilyen volt a marokszedőgamó, a kévegyűjtő kis gereblye, a nagy tartó gereblye, a rovátkolt végű kévekötőfa, a zsúpkötélhez használt tekerő stb. Jelentős szerepük volt a vándoroknak egyes villatípusok elterjesztésében is.

88 Számos adatot ismerünk arra vonatkozóan, hogy a vándor aratók eszközeiket a munka végeztével nem vitték haza, hanem a magyar gazdáknál hagyták. így kerültek gereblyék a ruszinoktól a szatmári magyarokhoz,

89 s így maradtak favillák, gereblyék, kaszák, kapák a Nógrád megyei szlovák és sváb települések gazdáinál.

90 80. Idézi: Balassa Iván 1985. 87. 81. Hoffmann Tamás 1963. 337. 82. Balassa Iván 1985. 188. 83. Paládi-Kovács Attila 1984. 64. 84. Ujváry Zoltán 1981. 57.; Ujváry Zoltán 1984. 41. skk. ' 85. Balassa Iván 1985. 89. 86. Vö. Dankó Imre 1979. 286-287.; Gunda Béla 1984. 121. 87. Gunda Béla 1984. 93-94.; Balassa Iván 1985. 180. 88. Gunda Béla 1984. 121.; Balassa Iván 1985. 89., 188. 89. Gunda Béla 1984. 93. 90. Saját gyűjtés: Szendehely, Nőtincs (Nógrád megye) 2öO