Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE

pásztorkodási formákat közvetítettek, hanem bőrük, ill. irhájuk feldolgozása kihatott a szlovák szűcsmesterség technikájára, ill. termékeire is.

70 Tanulságos itt megemlíteni Zólyomi József vizsgálatának azon eredményét, miszerint a viseletben - főleg nőknéljelentős eltérések őrződtek meg a nógrádi szlovákság és magyarság között, még akkor is, ha az alapanyagokat azonos helyről szerezték be.

71 A vándorárusok révén nem csupán észak-déli irányú migrációval, ill. bizonyos művelt elemek terjedésével kell számolnunk: Csippék János szerint a Felföld szlovák vándorai terjesztették el Oroszország felől odahaza a szamovárt, ill. a teázást, s talán az orosz hám használatát.

72 A konyhai eszközökkel, ill. azok mellett olykor sütő-főző eljárások, táplálkozási szokások is terjedtek az árucsere és a migráció révén. Zólyomi József IS. századi történeti adatok alapján veti fel, hogy a káposzta nagyarányú elterjedésében jelentős szerep jutott a szlovákságnak.

73 Nem tudjuk persze biztosan, hogy ez a kereskedelem következménye, vagy a tartós együttélésé - hasonlóan a gyűjtögető gazdálkodás szlovák szavaihoz- az Északi-középhegység egész területén.

74 A munkaerő migrációja kapcsán is utalni kell arra, hogy az idénymunkások vándorlásai kulturális határokat szeltek keresztül, s munkavégzésük az eltérő technikai eljárások találkozásának színtere volt. Mindenekelőtt a növényföldrajzi adottságokból eredő táji-kulturális különbségeket kell itt említenünk. Az északi peremterületen a növényzeti határ az éghajlati határvonalhoz igazodik, ebből eredően a növényzeti határ több kultúrnövény elterjedésének északi határa is egyben. Ilyen a szőlő, amely Nyitrában a Zoboraljáig felhúzódik, Barsban Léváig, Honiban, Nógrádban délebbre szorul, Gömörben pedig ismét északabbra ér, Nagybalog-Sajógömör vonaláig. Hiányzik művelése a Rozsnyói-medencéből és a Csermosnya-völgyből is.

75 Vagyis úgy tűnik, hogy az északi hegyvidék szőlőterületeire olyan tájakról is érkeztek időszaki munkások, ahol a szőlőművelés hiányzott a gazdálkodásból. Más oldalról igaz ez a nyírségi szőlőmunkásokra is, akik lakóhelyükön ugyancsak nem rendelkeztek e vonatkozásban különösebb jártassággal. Mindebből nem következik az, hogy csak szakértelmet nem követelő, alkalmi munkát végeztek, hiszen a szőlő nyitása, kapálása, takarása önmaga is igényel némi jártasságot. Ugyancsak az említett határtól délre zajlott sikerrel a kukorica termesztése: felső határa a Vág völgyében 600 méter, a Hernád-völgyben 700 méter, s nem érik be a Sajó és a Bódva forrásvidékén.

76 Mindez nem jelentette, hogy legalább a kukoricatörés idejére nem érkeztek volna szlovákok e munka segítésére.

77 Különösen szembetűnők ezek a különbségek a gabonafélék betakarításának technikájában. A búza északi magassági határa nem sokkal tér el a kukoricáétól.

78 E vonatkozásban a sarló-kasza eszközváltásának mozzanatait jól ismerjük,

79 mégis, témánk szempontjából tanulságos a munkásvándorlással kapcsolatban Györffy Istvánt idézni: „Az Alföld északi részében palócok, hegyaljai bortermelő magyarok, tótok, ruténok (Galíciából is), a déli részre erdélyi maGunda Béla 1942. 215.; Gunda Béla 1984. 98-99.; Fügedi Márta 1984. 235. (Idézi PalickováPátková, Jármila [1981] munkáját.) Zólyomi József'1983. 170-173. Csippék János 1907. 267. Zólyomi József m3. 169. Vö: Ikvai Nándor 1981. 30. Paládi-Kovács Attila 1984. 64. Paládi-Kovács Attila 1984. 64. Vö. Gunda Béla 1940. 173. Paládi-Kovács Attila 1984. 64. Tálasi István 1971. 297-305.; Kósa László 1967. 22-40.