Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE
gyi műveltség csak igen ritkán visel etnikus jegyeket, különösen az eszközanyagban nem, hanem elsősorban az alkalmazkodás - etnikumtól független, főleg a tájra jellemző - nyomait mutatja, vagyis a környezethez való alkalmazkodás emlékeit őrzi. Nem csupán a peremterületeken van ez így, hanem a sík vidéki gazdálkodás eszközeinek jelentős részében - leszámítva a kárpát-medencei fejlődésünket 66 - hasonlóan interetnikus kapcsolatok különböző történeti rétegei rakódnak egymásra. A Felföld népének, produktumainak hatását szinte felmérhetetlen tömegű tárgy hitelesíti az Alföld népi műveltségében, s fel kell tételeznünk, hogy az ezeket közvetítő kereskedelem révén sok egyéb műveltségi elem is terjed oda-vissza. Ezek természetesen más módokon hatottak a hagyományos műveltség egészére, inkább hiányokat pótoltak bizonyos nyersanyagok (kő, fa, mész, vas), de bizonyára ezek is belső mozgásokat indukáltak a műveltségben. Hasonlóan hiányokat pótoltak a különböző munkaeszközök, amelyek új lehetőségeket is nyitnak az alföldi nép életmódjában, gyakran innovációként hatnak - eszközként és eljárásmódként egyaránt -, s nélkülük a sík vidék kultúrája csak lassabban fejlődhetett, bizonyos helyzetekben pedig működésképtelenné válik. Mindez azt sejteti, hogy a két nagytáj kultúrájának fejlődése történetük korai szakaszától kezdve - a népélet gazdasági színterein is - összefügg egymással, s a szerszámkészítő és -használó tájak és üzemek között hagyományos gazdasági-kulturális érintkezés állt fenn, ami a fejlett munkamegosztást és az „információáramlás" sajátos lehetőségeit jelzi. 67 Különösen kifejező példája ennek a fátlan Alföld és a fában gazdag Felföld közötti, a tűzifa-, építőfa- és faeszköz-kereskedelemben kitapintható csere. Pl. a Tiszán leúszó építőfa révén terjedhetett el a Tisza és mellékfolyói mentén a szelemenes tetőszerkezet, s bizonyára az építkezés számos más fakelléke (zsindely stb.), az utóbbi révén pedig a faeszközök szinte valószínűtlen sokfélesége áramlott az alföldi háztartásokba: a gazdaság, a háztartás és a konyha felsorolhatatlan kelléktára. 68 Vagyis az alföldi parasztgazdaságok eszközkészletének nem kis hányadát távoli vidékek - gyakran idegen etnikumhoz tartozó - népessége állítja elő, sajátos kétirányú kapcsolatot biztosítva ezzel a készítő, tárgyalható műveltség és a felhasználó funkcionális és formai elvárásai között. Az utóbbi persze vissza is hat az előzőre, s együttesen több évszázados kereskedelmi, gazdasági-kulturális kapcsolatot tükröznek a Kárpát-medence, ill. a Kárpát-Balkán zóna nagytájai között. Mindez nem csupán a hazai eszközkultúra fejlődését befolyásolta, hanem az egyes népcsoportok műveltségére is visszahatott. A kétségkívül kifejező fatárgyak, -eszközök mellett az anyagi kultúra más területeit is említhetjük. Elegendő itt talán a gömöri vashámorokban előállított szerszámokra, a gömöri kerámiára, a felföldi üveghuták készítményeire, a hegyvidéki kőfaragók sírköveire és más faragványokra utalnunk annak belátásához, hogy a Felföldről dél felé irányuló kereskedelem alapvetően befolyásolta az Alföld tárgyi műveltségét és ellátottságát. Talán azt is fölösleges hangsúlyozni, hogy ezek megjelenése nemcsak a hagyományos műveltség felszíni rétegeit érintette, hanem gyakran kihatott a termelési mód, más vonatkozásban a szellemi hagyomány tágabb szférájára is (pl. népművészet problémái!). Plasztikus példák említhetők a kétirányú kapcsolatokra a népviselet területéről: pl. egyes magyar viseleti darabok - bő vászongatya, csizmaviselet, vattával bélelt női kabátka, cifraszűr - a magyarságtól kerültek a szomszédos szlováksághoz, de pl. a magyar szűrt a szlovákok tovább közvetítették a morva területek felé. 69 A Magyar-alföldről a szlovákok által a Felvidékre hajtott új juhfajták nemcsak új tenyésztési eljárásokat és 66. Balassa Iván 1949. 126-127. 67. Andrásfalvy Bertalan 1978. 239-240. 68. Vargha LászlóA940. 50. Összegzőén: Dankó Imre 1979. 251-289. 69. Paládi-Kovács Attila 1984. 69.; Gunda Béla 1942. 215.
