Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE

A fentiek előrebocsátása után igyekszem felsorolni, számba venni a hagyományos műveltség néhány elemét és vonatkozását, amelyek feltehetően az árucsere, valamint a különféle migrációk révén jutottak egyik etnikumtól a másikhoz. Ezek sokszor esetlegesek, szórványosak, ám egészükben mégiscsak érzékeltetik az általam vizsgált folyamatok műveltségformáló hatását. A) Az anyagi kultúra területén az esetek jelentős részében nem mutathatók ki etnikus jegyek a jelenségek elterjedésénél, s nem ragadhatok meg az átadás-átvétel mozzanatai sem. Egy-egy tárgy, eszköz széles körben való elterjedését a népek, népcsoportok között felszínes kapcsolatok, rövid érintkezések (vásár, vándorkereskedelem és -iparosok) is lehetővé tették.

59 Már Bátky Zsigmond megfogalmazta, hogy a kultúra „nincs népekhez kötve, hanem egyes kisugárzó pontokból más népekhez is átterjed s a népek . . . a művelődés egyes fázisainak csak időleges hordozói."

60 Az anyagi műveltség elemeinek többségénél - elsősorban a nyersanyag- és a munkaerőbázis adataiból kiindulva - kimutatható a jelenségek terjedésének iránya, de csak ritkán köthető a vándorlás eltérő etnikumokhoz. Igaz, gyakran sejthető, olykor igazolható, hogy milyen csoportok játszhattak szerepet az egyes elemek elterjesztésében. A néprajzi vizsgálatok mégis azt igazolják, hogy egy-egy tájon belül nincs lényeges eltérés a különböző etnikumok tárgyi világa között: markáns példákat ismerünk erre vonatkozóan Hont és Nógrád megyék vegyes nemzetiségű tájairól, vagy a Bükk hegység területéről is.

61 Különösen tanulságosak Zólyomi József kutatásai a nógrádi szlovákság kultúrájáról, aki kimutatja, hogy a 18. században megtelepült szlovákok anyagi műveltsége lényegében azonosult az itt élő magyarokéval, s az azonos feltételek egységessé formálták azokat. Zólyomi egyedül a pekárnya (májsütő) esetében tudja kimutatni, hogy ezt a sajátos formájú cserépedényt csak a szlovák falvakban használták, a magyarságnál nem.

62 (Mindez nem feltétlenül etnikus specifikum, ám kétségtelenül nyomjelző szereppel bír.) Meggyőződésem, hogy a munkaeszközök többségénél nem csupán az együttélés során történt egységesülésről van szó, hanem az eszközkultúra gyakran kontinentális léptékű egyezéseiről. Más kérdés persze, hogy apró részleteiben, megformálásában lehetnek táji, olykor etnikus jegyek a mezőgazdasági eszközökön,

63 ám ezek többsége nem jelentős az eszközkultúra - ökológiai-termelési viszonyokhoz igazodó - nagytáji differenciáltságán belül. Csak így lehetséges, hogy az alföldi magyarság számára a Felföld szlovákjai, ill. az Északi-középhegység szlovákjai és magyarjai készítették az alapvető mezőgazdasági és háztartási eszközök számottevő részét, s csak így adódhatott, hogy a 19. század folyamán szlovák házalók közvetítették az Alföld magyarságához s tovább, a Balkán népei felé a délnémet fa háziipar kisebb-nagyobb portékáit.

64 Vonatkozik mindez nem csupán a mezőgazdálkodás és a háztartás eszközkészletére, hanem a különböző háziiparok és kézműves iparok eszközanyagára, amelynek egy része - pl. kovácseszközök - szinte a vaskor óta azonos formákat örökített át, s együtt terjedt a különböző nemzetiségű mesterek vándorlásaival, ill. az iparosok mesterségtanulásához kapcsolódó migrációval.

65 A fentiek ellenére nem vitatható, hogy a tárgyi kultúrában, azon belül az eszközanyagban is nyomon követhetők az interetnikus érintkezés határai, ám az így előállt tár59. Ujváry Zoltán 1981.57. 60. Idézi: Gunda Béta 1984. 120. 61. Paríková, Magdaléna-Slavkovsky, Péter 1981. 316-317.; Zólyomi József1983. 167-169.; Selmeczi Kovács Attila 1984. 125-140. 62. Zólyomi József 1983. 167-173. 63. Pl. a tót gereblye a honti, nógrádi nép kezén. Vö. Gunda Béla 1940. 173. 64. Viga Gyula 1987b. 69-73.; Liesenfeld, Gertraud 1987. 151. 65. Müller Róbert 1982.; Heckenast Gusztáv 1970.; Szűcs Jenő 1955.; Dankó Imre 1979. 282.; Dobrossy István-Fügedi Márta 1977'a. 269-293.