Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE

a domb- és hegyvidéki zónák mint egy nagy rendszer fogaskerekei illeszkedtek össze sajátos szimbiózisban. Bár vizsgálataink szempontjából a Pozsony, Komárom, Nyitra, de különösen Hont, Nógrád, Gömör, Abaúj, Zemplén és Sáros megyék magyares szlovák népességének gazdasági kapcsolatrendszere a leginkább szembetűnő és adatolt, nagy fontossággal bírt az északkeleti rész magyar-ruszin, magyar-lengyel érintkezése, s természetesen az egyes szláv csoportok kapcsolatai, amelyek - közvetve vagy közvetlenül - a nagytáji árucsere és migráció részesei.

40 Nem hagyható itt figyelmen kívül természetesen a Felföld német ajkú („bulénerek", „cipszerek", „mánták") népessége sem, amely - főleg bányász és iparűző révén - sajátos szerepet kapott a munkamegosztásban. E nagy hagyományú kapcsolatok mellett a történetiségben meg kell említeni a 16-18. század török kereskedőit, akik rendszeresen árultak vizsgált régiónk nyugati részének vásárain,

41 a görögséget, amely a 18-19. században a bor-, valamint a posztó- és gyolcskereskedelemben meghatározó erő volt,

42 ez utóbbiban nem volt elhanyagolható az örmények szerepe sem, említést kell tenni a 19-20. századi kereskedelmet alapvetően formáló zsidóságról,

43 a már említett bosnyákokról, s a faluzó vándorkereskedelem jellegzetes alakjairól, a cigányokról.

4311 Természetesen nem állítom, hogy ez utóbbiak hatása összemérhető lenne a Felföld szlovákságáéval, ám nem árt hangsúlyozni, hogy az árucsere nemcsak több etnikum között zajlott régiónkban, hanem vegyes volt etnikailag a kereskedők rétege is. Az is igaz azonban, hogy az Északi-középhegység lábánál, ill. a Magyar-alföldön élő népesség a különböző etnikumhoz tartozó árusokat és portékáikat leginkább a tót és az oláh jelzővel illeti; a két jelző valóban csak a nagy múltú termékcsere fő irányait jelöli, de összemossa az abban részt vevő nációkat. Sőt „tót" jelzőt kapnak a Felföld magyarjai is az Alföld népétől, akik portékáikkal hagyományosan felkeresték a sík vidék földművelő népét. Vitathatatlan természetesen, hogy a műveltség változása, alakulása szempontjából a Felföld együtt élő etnikumainak kapcsolata a legfontosabb probléma - az árucsere és a migráció szempontjából is. Maga a magyar-szláv érintkezés történetileg, nyelvészetileg és néprajzilag is alaposan kimunkált, még ha vannak is fehér foltjai a vizsgálatoknak.

44 Bár magam a kérdéskörnek csupán szűk tematikai egységét vizsgálom, utalnom kell két, ezt a kérdéskört is érintő problémára. Az egyik a településtörténet, különösen a szlovák kolonizáció kérdése, ami az eltérő ökológiai adottságokkal bíró, különböző etnikumú népcsoportok sajátos gazdasági összeműködésére mutat fel markáns példákat mind a szlovák nyelvhatár mentén fekvő megyék (Hont, Nógrád, Gömör stb.) északi és déli részének példáján,

45 mind az Északi-középhegység területére a 18. században települt szlovákság vonatkozásában.

46 Ezek ismételten felvetik annak problémáját, hogy 40. Márkus Mihály 1976. 137.; Ujváry Zoltán 1981. 55.; Paládi-Kovács Attila 1981. 66-67. 41. Takáts Sándor 1905. 233-240.; Vass Előd 1975. 139-140. 42. Dobrossy István 1975. 21-31.; Fügedi Márta 1984. 232-233.; Tamáska Péter 1989. 97-112. 43. Bozena, Nemcová 1852. 17. (Kézirat). így fogalmaz Nógrád megye zsidóságának tevékenységéről: „A zsidók mindenféle áruval kereskednek, amiből csak egy kis hasznot is remélnek. Többnyire vegyesáru kereskedésük van, de foglalkoznak gabona, bor és ló eladással is. Akiknek sok pénze van, azt kölcsönadja kamatra ... A zsidó nem tanul mesterséget, legfeljebb üvegezést, vagy olyan mesterséget, ahol nem dolgozza agyon magát". 43a Szuhay Péter 1989.; Dankó Imre 1985 P Frdős Kamill 1989. 89-92. 44. Gunda Béla 1942. 202-226., A néprajzi problémák l .tatásáról összegzőén: Márkus Mihály 1976. 135-142.; Ujváry Zoltán 1984. 37-46. 45. Paríková, Magdaléna-Slavkovsky, Péter 1981. 298-299., 303.; IIa Bálint 1976. 419-421.; Ujváry Zoltán 1981. 60-61.; Paládi-Kovács Attila 1984. 66.; Csorba Csaba 1984. 18., 24. 46. Zólyomi József 1983.165-183.; Fügedi Erik 1966. 313-331.; Manga János 1973. 211-249.; Sípos István 1958.; Sirácky, Ján 1963. 193-258.; Soós Imre 1955.; Viga Gyula 1984. 241-248.; Viga Gyula 1987. 206-218.