Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE
összetett belső vándorlások egységesülnek. Az árucsere, ill. a társadalmi munkamegosztás fejlődése - különösen a jobbágy-felszabadítást követően - sokat old a csere fő irányainak korábbi meghatározottságán, ám egészében nem változtatja azt meg. Annak fő vonulata az I. világháborút követő átrendeződésig megmarad: a Felföld rendkívül sokféle kézműves termékét és munkaerő-feleslegét viszi cserébe a Magyar-alföld élelmiszer-, főleg gabonafeleslegéért. Az árucsere és a migráció egyes megnyilvánulásainak valójában sajátos, önálló története van, eltérő azok hatása és hatótávolsága, jelentősége, a műveltségre gyakorolt „térerőssége", intenzitása is - mind a javak közvetítői, mind a befogadók oldaláról. A javak egy csoportja szélesebb néprétegek időszakos vándorlását indítja el, más csoportja csupán egyének, vagy szűk réteg életmódjában játszik lényeges szerepet. Bizonyos javak közeli, olykor szomszédos települések kapcsolatának hordozói, mások országrésznyi, néha kontinentális méretű vándorlások elindítói. Vannak, amelyek megléte vagy hiánya a hagyományos szerkezetű gazdaságok tevékenységét alapvetően befolyásolja, mások viszont igazából nem érintik, nem hatolnak be a tradicionális paraszti üzemek alaptevékenységének szerkezetébe. Mindezek természetesen alapvetően viszszahatnak a javak előállítóinak és közvetítőinek életmódjára, lehetőségeire, más módon, más erővel befolyásolva annak működését. A különféle árucikkekkel házaló vándorárus tevékenysége és az egyes kistájak között kitapintható nagy múltú összeműködés különböző szintjei között a hagyományos árucsere rendkívül széles spektruma húzódik, amely a vázolt keretek között mind önálló életet élt, s mind formáló részese volt a tradicionális népi műveltségnek. A táji adottságoknak megfelelően, az árucsere-forgalom elsősorban a természetes útvonalakat követi. Főleg a folyóvölgyek, vízfolyások azok, amelyek az úthálózatnak is nyomjelzői. (Még határozottabban a domborzati viszonyokhoz igazodik később a vasúthálózat szerkezete is. 23 ) A stratégiai jelentőségű, nagy fontosságú utakon kívül, amelyek többsége Árpád-kori, sőt korábbi eredetű, s gyakran jellegzetes településfejlődés indukalója épperTa kereskedelem révén, 24 nem elhanyagolható fontosságúak az egyes falvakat összekapcsoló útvonalak, amelyek az árucsere-kapcsolatok finomszerkezetét képezik. Az útvonalak a táji kapcsolatok lenyomatai, de maguk is telepítő tényezők. Találkozási pontjaik ugyancsak megkülönböztetett helyzeti energiával bírnak, hasonlóan a vízi átkelőhelyekhez. A különféle utak valójában jelképei is a hagyományos paraszti életmódnak, s a parasztember falun kívüli kapcsolatainak. A településeken belüli úthálózatot számos - kisebb-nagyobb-út, utacska fűzi fel, amelyek közül azonban csak egy-kettő visz távolba: a többség csak a határ különböző pontjaihoz vezet, vagy véget ér a szomszédos település kertjei alatt. Az árucsere hatása a népi mentalitásra Tanulmányom korábbi fejezeteiben bőséggel adatoltam az árucsere és a - részben azzal kapcsolatos - vándorlások különböző formáit, s számos helyen utaltam arra is, hogy mindez alapvetően befolyásolja az említett folyamatok egyes szereplőit, az általuk kapcsolatba kerülő műveltségi csoportok kultúráját, s az innováció és a tradíció összefüggéseinek lényeges kérdéseit veti fel. Mivel ezt megelőzően adataim elsősorban az árucsere és a migrációs folyamatok múltját, kiterjedtségét és intenzitását voltak hivatottak hangsúlyozni, egy rövid fejezet erejéig vissza kell térnem ahhoz a kérdéshez, hogy a jelzett folyamatok miként befolyásolják a cserében részt vevő népcsoportok műveltsé23. Bulla Béla-Mendöl Tibor 1947. 152.; Mendöl Tibor 1940. 68-69. 24. Komoróczy György 1942. 5.;Zsadányi Guidó 1955. 27-28.; Gráfik Imre 1983. 6-7.; Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 62-75.
