Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VII. EGYÉB UTAZÁSI CÉLOK ÉS VONZÁSKÖRZETEK

sában, s hozzájuk általában különféle árucsere-tevékenység is kapcsolódott. Sajátos találkozóhelyek voltak ezek is, a műveltségi javak átadásának-átvételének különleges színhelyei.

8 Malmok Külön figyelmet érdemelnek a népesség kis csoportjainak időszakos mozgása szempontjából azok a speciális „üzemek", amelyek periodikusan, de rendszeresen kiszolgálták a közelebbi-távolabbi népesség egyes csoportjait. Ilyen periodikus látogatások célpontjai voltak mindenekelőtt a malmok, amelyek elsősorban a kenyérnek való őrlése szempontjából voltak fontosak, ám emellett a kommunikáció sajátos színterei is, alkalmankénti lehetőséget teremtve falvaink népe, nemegyszer szomszédos tájak, vidékek népessége számára is. A felszíni energiák alapvetően meghatározzák az őrlés helyszíni lehetőségét: a Dunához, Ipolyhoz, Sajóhoz, Hernádhoz, Bodroghoz, Tiszához, ill. a hegyvidékek fürge hegyi patakjaihoz közel fekvő települések helyben, vagy igen közel tudtak őrletni, hátrányosabb adottságú tájak népe nagyobb távolságra volt kénytelen elfuvarozni a kenyérnekvalót. Pl. Nógrádban a török kiűzését követően, 1696-ban kilenc összeírt falu közül csak egynek volt malma a Zagyván (Lőrinci), a többiek Pásztora és Hatvanba jártak őrletni, azonban az élet újra megindulása után szinte minden falu hamar malmot épített, s vagy a falu, vagy a földesúr malmában, de helyben őrletett. Csak az Ipoly nógrádi szakasza 27 malmot hajtott ebben az időszakban. Ugyanakkor voltak települések (ösagárd, Rád), amelyek malom nélkül szűkölködtek.

9 A 18. századi Nógrádban - a nagyszámú vízimalom mellett - szárazmalmok működéséről is tudósítanak a. források (Legend, Bércei, Héhalom, Jobbágyi stb.).

10 Hasonlóan igen sok malom hasznosította a hegyi patakok energiáit a Mátra-vidéken (csak Gyöngyösön 7 vízimalom volt),

11 a Bükk hegység területén, ill. a Barkóság vidékén,

12 s igen sok vízimalmot tüntetnek fel a kéziratos térképek a 18-19. században a Zempléni-hegység területén is. Nagyon tanulságos Frisnyák Sándor adata, hogy a Bózsvát, a rajta épült malmok miatt Malom-pataknak, az erdőbényei völgy patakját pedig Malom-ároknak nevezik.

13 A Bodrogközben és Tokaj-Hegyalján 18-19. századi adatok tudósítanak a szárazmalmok működéséről is.

14 Nem feladatom ezen a helyen, hogy a malmok elhelyezkedésének térszerkezetét elemezzem, azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a helyben dolgozó malmok lényeges előnyt jelentettek egy-egy település népessége számára - amint ezt a 18. századi urbáriumok szövegei - a települések előnyei, ill. hátrányai között - általában - fel is említik.

15 Hatványozottan jelentkezett ez az előny akkor, ha a helybeli malom kendertörőt, kallót, vagy - különösen az erdővidéken - fűrészmalmokat vagy papírmalmokat üzemeltetett.

16 Az utóbbiak alkalmasak voltak a helyi manufakturális ipar kiszolgálására is. 8. A helyi fürdőélet gazdag hagyományát tárta fel legutóbb Tokaj-Hegyalja karakteres településén, Erdőbényén Fehér József. Elmondásából tudom, hogy a különböző társadalmi rétegeknek (pl. helyi keresztény polgárság, parasztok, zsidók) külön fürdőhelyei voltak, s a fürdőélet számos, néprajzilag is tanulságos eredménnyel szolgál. Ezúton köszönöm meg Fehér Józsefnek, hogy kéziratban levő munkájáról tájékoztatott. 9. Schram Ferenc 1968. 679. 10. Schram Ferenc 1968. 679. 11. Fülöp Lajos 1973. 68.; Selmeczi Kovács Attila 1966. 189-201. 12. Viga Gyula 1986.117-120.; Paládi-Kovács Attila 1982. 64-65.; Dobosy László 1988. 69-78. 13. Frisnyák Sándor 1985. 104. 14. Hőgye István (szerk.) 1986. 144.; Balassa Iván 1973a. 87-92. 15. Viga Gyula 1986.118. 16. Paládi-Kovács Attila 1982. 60.