Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VII. EGYÉB UTAZÁSI CÉLOK ÉS VONZÁSKÖRZETEK

Vizsgálataink szempontjából különösen lényeges, hogy a gabonaőrlő malmok, különösen a vízimalmok elhelyezkedése a vizsgált régiónkban évszázadokon át tükrözte a helyi táji-termelési adottságok jellegét, a termelés szerkezetét is. A malmok a helyi nyersanyagbázisra és fogyasztásra települtek, a helyi energiák kihasználásával,

17 ugyanakkor a helyi gabonatermő bázist nélkülöző települések e vonatkozásban is hátrányt szenvedtek. Bizonyára ennek eredménye, hogy ezek lakosai a másutt megszerzett gabonát általában hazafelé, útközben őrlették meg-olykor távoli malmokban. A19. században a malomiparban bekövetkezett változások némiképp megváltoztatták ezt a struktúrát, s jószerével „hozzáigazították" a malomipar térszerkezetét a fogyasztópiachoz, de véglegesen nem számolták fel annak kötődését a gabonatermő vidékekhez.

18 Ezzel a malmokba való vándorlás korábbi intenzitása némiképp csökkent, de meg nem szűnt, s a malomipar termelékenységének változása volt mindenekelőtt, ami a malmok korábbi „műveltségformáló" hatását csökkentette, majd felszámolta. Elsősorban recens adatok igazolják, hogy századunk első harmadában sajátos vonzáskörzet kapcsolódott a pálinkafőz dékhez is. Ennek nyomai ma is jól megfigyelhetők. Mivel ma sincs minden településen pálinkafőző, így a kertek, „háztáji" gyümölcsösök hullott (vagy vásárolt) gyümölcscefréjevei olykor távolabbi falvakba, főzdékbe is eljárnak - a helyi ízlésnek, elvárásoknak megfelelően. Vannak „híres" pálinkafőzők, ahova messziről is elfuvarozzák a cefrés hordókat. Az elmúlt egy-két évtizedben nagyon megnőtt a pálinkafőzés jelentősége: a korlátlan ideig tárolható szesz sajátos „tőkét" jelent, s magas áron, könnyebben értékesíthető, mint a romlandó és piachiánnyal küzdő gyümölcs. Legújabban ez már Tokaj-Hegyalj a nagy múltú borkultúrájában is változásokat indukál. Mivel nincsen a bornak kellő piaca, ill. alacsonyak a felvásárlási árak, a bor egy részét „kifőzik", s égetett szeszként tárolják vagy értékesítik. Itt teszek rövid említést a vándorlás egy sajátos formájáról: a vándorméhészek tevékenységéről. Az elmúlt évtizedekben egy szűk réteg számára ez is a vándorlás sajátos formáját jelentette. A vándorméhészek - követve a vegetáció zonális változását - az akácvirágzás egyes fázisait követik nyomon mozgatható járműre szerelt méheikkel. Pl. Kecskemét, Békéscsaba, Szeged környékéről az Északi-középhegység területére járnak fel méhészek, ugyanakkor pl. a nógrádiak az Alföldre járnak. A legügyesebb méhészek akár három akácvirágzást is „utolérnek": leköltöznek először Kelebiáig, s onfian 23 lépcsőben vándorolnak fel Salgótarjánig, ahol legkésőbb virágzik az akác.

18a Ezt a tevékenységet az elmúlt évek során egyre inkább elsorvasztották a nagy területen történő permetezések, a vegyszeres gyomirtás. A hitélettel kapcsolatos vándorlások Bár tanulmányom elsősorban a táji-természeti feltételekhez való alkalmazkodás révén kialakult migrációkkal foglalkozik, röviden érintenünk kell a társadalmi felépítmény szerkezetéből eredő vándorlásokat is: részben azért, mert ezek a műveltség nagy fontosságú hordozói, részben pedig azért, mert igen gyakran társul hozzájuk árucsere is. A témát azonban csak röviden tárgyalom.

19 Elsősorban a búcsújárás szokását kell itt említenünk, ami jelentős néptömegek rendszeres, periodikus útrakelésének alkalma volt. Az egyes, katolikus falvak helyi 17. Frisnyák Sándot 1985. 104.; Ifi. Barta János 1977. 67. 18. Rémiás Tibor 1989. 131-156. 18a Vö. Galgóczi Károly 1855. 14. 19. Az alább hivatkozott irodalom mellett, várhatóan tisztázza majd ezeket a táji összefüggéseket is Barna Gábor sajtó alatt levő könyve a magyarországi búcsújárás néprajzáról.