Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VII. EGYÉB UTAZÁSI CÉLOK ÉS VONZÁSKÖRZETEK

VII. EGYÉB UTAZÁSI CÉLOK ÉS VONZÁSKÖRZETEK A vizek szerepe A víz alapvető telepítő tényező, s a domb- és hegyvidék változatos geomorfológiai viszonyainak megfelelően nagy szerepe volt településtörténeti és -morfológiai folyamatok formálásában is. A folyó- és patakvölgyek mentén az ember a maga műveltségével általában behatol a domb- és hegyvidék belsejébe: helyi és helyzeti energiáik révén ezek a területek a kolonizáció kiinduló pontjai, ill. sávjai, egyszersmind a műveltség áramlásának, terjedésének csatornái. A felszíni adottságoknak megfelelően, olykor önmagában az ivóvíz megszerzése, ill. az állatok itatásához szükséges vízmennyiség előteremtése is sajátos - rendszeres vagy periodikus - mozgások elindítója volt. Ezek gyakran településen belüli, kis amplitúdójú vándorlások (pl. közös kutak, falukutak felkeresése, szomszédok közös kút j ai stb.), ám alkalmanként a településen kívüli vándorlásra készteti az embereket. Ez természetesen igen ritka, hiszen az ivóvíz a megtelepülés egyik feltétele. Korábbi tanulmányomban azonban a Bükk-vidékről említettem példákat arra, hogy az egyes falvak lakói olykor más települések határából kénytelenek az ivóvizet megszerezni, s ez a tevékenység alkalmanként szegény embereket juttat szerény megélhetéshez.

1 Hasonló példákat más hegyvidéki területekről is említhetnénk. Gyakoribb példája a vízhez való vándorlásnak, amikor egy-egy hely sajátos tulajdonságú, adottságú, mindenekelőtt gyógyító vizét keresik fel - olykor nagy távolságról. Ma még aránylag keveset tudunk a régi fürdőélet néprajzi vonatkozásairól, az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a gyógyfürdőzés nem csupán nemesi és polgári rétegekhez kap

: csolódott már a korábbi századokban sem. (A gyógyvizek elszállításáról, a velük való kereskedelemről egy korábbi fejezetben már tettem említést.) ' Magda Pál a múlt század elején a savanyú vizek közül Bártfa (Sáros m.), Lubló, Nagyszalók (Szepes m.), Tárcsa, Nagyszalatna (Hont m.), Ránk (Abaúj m.), a meleg vizek közül pedig Eger, Lucska (Liptó m.), Teplic (Trencsén m.), Pöstyén (Nyitra m.), Stubnya (Turóc m.) és Szleno (Bars m.) fürdőiről tesz említést,

2 rajtuk kívül azonban számos - kisebb-nagyobb jelentőségű - fürdőről vannak adataink, amelyek már a 1819. században vonzották a közeli és a távolabbi tájak népét. Mocsáry Antal Nógrádból Rónya vasas vizét említi, ahova a környékbelieken túl Rimaszombatról is eljártak a fürdőzők,

3 a többször idézett jeles cseh írónő pedig Podluzsány gyógyfürdőjéről tesz említést, amit az „egyszerűbb nép" keres fel, míg a városi előkelőség (ti. Balassagyarmatról) inkább Zsély fürdőjébe kocsikázik.

4 Már 18. századi források is említik Bükkszék (Heves m.) később világhírűvé lett gyógyvizét,

5 s tudjuk, hogy pl. Kacs (Borsod m.) gyógyvizét már a középkorban is használták a bencés barátok.

6 Jelentős fürdőélet volt már a 18. században a Miskolc melletti Tapolcán, a 19. század elején pedig már Diósgyőrben is.

7 Fényes Elek pedig az Abaúj megyei Kéked fürdőjéről tesz említést a múlt század közepén. Számos hasonló gyógyforrást, ill. települést sorolhatnánk, amelyek lokális története, helyi fürdőélete ma még többnyire feldolgozatlan, azonban bizonyosra vehetjük, hogy nem elhanyagolható szerepük volt a népesség különböző csoportjainak vándorlá1. Viga Gyula 1986. 115. 2. Magda Pál 1819. 38-39. 3. Mocsáry Antal 1826.1. 200. 4. Bozena, Nemcová 1852. 23-24. (Kézirat) 5. Havassy Péter (Kézirat) 39. 6. Csikvári Antal (szerk.) 1940. 73. 7. Szendrei János 1911. V. 545.; Fényes Elek 1851. 194.