Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ
a Sajó-völgyön és Budapest környékén vállaltak munkát. 162 Ugyanakkor az ország más tájairól jöttek famunkások erre a tájra, az emlékezet szerint pl. horvátországi talpfafaragók (gránerok) dolgoztak a Zempléni-hegység erdeiben. 163 A Bükk-vidékre a múlt században még szlovák favágók is jártak Rudnó, darába, Topola tájáról, a bükki favágók viszont bejárták a Zempléni-hegység, a Mátra, a Cserhát, a Börzsöny, à Bakony erdőségeit, s elmentek Szepes és Sáros területére is. 164 A II. világháború idején Németországban is jártak bükkalji favágók. Távoli tájakat jártak be a gömöri favágók is: a Csermosnya-völgyieket (főleg Kiskovácsvágás, Barka és Lucska lakóit) a Kárpátalja felé fogadták szívesen. 165 Útra keltek a tél folyamán a Mátra favágói is a Mátraalja, Borsod és Nógrád felé, 166 s nagy távolságot jártak be a Börzsöny, főleg Kemence környékének lakói, akik Nógrádtól a Hernád-völgyig bejárták az északi hegyvidéket, a Dunántúlon pedig Baranyától Zaláig és a Bakonyig vállaltak rendszeres munkát. 167 Ám a Börzsöny-vidék is fogadott idegen favágókat: az 1910-es években - miután az erdőket fakereskedő társulat bérelte ki - Erdélyből (Somkút, majd Bihar megye) román favágó és szállítómunkásokat telepítettek ide, akik elterjesztették a vidéken sajátos eszközeiket is. A vállalkozók fogadtak az 1900-as évek elején favágókat Veszprém megyéből is, akik ugyancsak újabb eszközformákat honosítottak meg (talicska, kaszanyél, favilla, gereblye). A máshonnan szerzett ismeretek és eszközök is hozzájárultak ahhoz, hogy Kemence és Bernecebaráti erdőmunkásai országosan híres faközelítők lettek, akik Baranyától a Hernád-völgyig vállaltak munkát. 168 A favágás- és közelítés mellett rendszeresen eljártak a parasztemberek cserhántásra, a nők és gyerekek pedig az erdészeti csemetésekben vállaltak napszámos munkát. A kidöntött és leközelített fát gyakran parasztemberek fuvarozták a fatelepekre, depókba, vasútállomásra vagy kikötőkbe. Számos emléke van a szénégetők vándorlásainak, akik a 18-19. században a Felvidék felől áramlottak a Bükk és Zemplén felé, 169 később főleg a bükkiek járták be az Északi-középhegység területét. Egyéb tevékenységi formák (ipar, bánya) Korábban is utaltam rá, hogy a munkaerő vándorlását már a feudális termelés idején sem csupán a mezőgazdasági munkák indították el, hanem számos más tevékenység is. A két típus között talán a cselédvándorlások jelentenek összekötő hidat, amelyek részben a mezőgazdaság felé irányultak, részben pedig-a város-falu erősödő társadalmi munkamegosztása révén - a városok irányába. Rácz István kutatásaiból ismerjük, hogy a múlt század végén jelentősen megnőtt a házicselédek száma a fővárosban, de más városokban is, s ez a tevékenység a női munkaerő jelentős tömegeit szívta fel. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint Budapesten 59 500 cseléd élt, ami a népesség 8,2%-a. De arányaiban felülmúlja ezt Trencsén, ahol a népesség 10%-a, s Besztercebánya, ahol a lakosság 10,1%-a volt házicseléd. 170 A városok nem csupán a környező területek lakosságának adtak ily módon munkát. Jól példázza ezt a főváros, ahová a Börzsöny-vidék, a Duna mente és Nógrád déli 162. Bakó Ferenc gyűjtése, 1950. E. A. 2418. 12. 163. Petercsák Tivadar 1981a. 53. 164. Pe f ercsák Tivadar 1982-1983. 383-384. ; Viga Gyula 1986. 112. 165. Herkely Károly 1941. 261.; Dobosy László 1982. 116. 166. Fejes Katalin 1986. 9. 167. Erdélyi Zoltán gyűjtése, 1957. E. A. 6230. 41.; Petercsák Tivadar 1982-1983. 383-384. 168. Erdélyi Zoltán 1958. 389-390. ; Szabó István-Szabó László 1977. 85-86. 169. Sárközi Zoltán 1980. 93. 170. Rácz István 1965. II. 448.
