Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ

részének lakói mellett nagy számban vándoroltak cselédlányok Árva megyéből is.

171 Ily módon a főváros magába olvasztotta a magyar, szlovák, német cselédlányok munkaerejét, azok sajátos kultúráját is. Tágabb amplitúdójú vándorlással kell számolnunk a mezőgazdasági cselédek esetében. Utal erre pl. Bozena Nèmcova a nógrádi cselédvándorlások kapcsán: „A cselédek nagyobbrészt a helybeli vagy a környező községek szlovák lakosságából kerülnek ki, részben a távolabbi megyékből szegődnek ide."

172 De pl. a zempléni hegyvidékről is elmentek szolgálni az Alföld távolabbi tájaira, Miskolcra, sőt Budapestre is.

173 A nagyobb települések, különösen a főváros tömegesen vonzottak különböző módon „szakosodott", specializálódott munkáscsoportokat is. Határozottan megrajzolható csoportját jelentik ezeknek a kőművesek, építőmunkások, akik Árvától Nógrádig az északi országrész számos pontjáról vándoroltak, s jelentős részt vállaltak a városi nagy építkezéseken.'

74 Tevékenységük révén sajátos „paraszt kőműves" falvak jöttek létre, amelyek a városi építkezésekre magukkal vitt ismereteiket újra meg újra feltöltve, sajátos hatást gyakoroltak egy-egy kistáj hagyományos építőkultúrájára is.

175 Hatókörük és jelentőségük miatt megkülönböztetett figyelmet érdemelnek ebből a szempontból a liptói kőművesek, mintegy 20 Liptó megyei falu népessége. Huska, A. M. kutatásaiból tudjuk, hogy tevékenységük a középkorig nyúlik vissza, a 17-18. században pedig vannak adatok már a vándorlásaikra is (Esztergom, Buda). Országos jelentőségűvé a 18-19. században válik tevékenységük, amikor ott vannak Bécs barokk építkezéseinél, Buda, Zágráb, Szeged, Kecskemét, Nagyvárad építkezésein, s meghatározó szerepük volt Pest építkezésénél is (Bazilika, városháza stb.). Az 1870-es években 4-5000 liptói mester, segédmunkás, ács- és állványozó, malterhordó lány dolgozik a pesti építkezéseken. Ezek többsége idénymunkás, s tavasztól őszig van távol lakhelyétől, ám egy részük télre is elfoglaltságot talál (pl. házmester). Később egyesek telket vásárolnak, s Kispesten, Pesterzsébeten, Rákoskeresztúron és más, Pest környéki faluban telepszik le.

176 A kőművesek tevékenységétől nem vonatkoztatható el a paraszti kőfaragók szerepe sem, akikről másutt részletesen szóltam.

177 A kőfaragás vonatkozásában a specializálódott települések, ill. csoportok esetében is megragadható - a liptói kőművesekhez hasonlóan -, hogy szakismeretük formálásában szerepe lehetett a vándorló német és olasz mesterek hatásának, s maguk is sokat tanultak a városi építkezések kőfaragó munkáinál (Eger, Pest stb.).

m Utalnunk kell itt röviden a kőfejtők, kőbányászok vándorlására is, akik ugyancsak speciális jártasságukat hasznosították, olykor nagy távolságokra is vándorolva. Alkalmanként ezek a vándorlások is interetnikus kapcsolatok nyomjelzői. Pl. 1840-től Cseh- és Morvaországból jöttek kővágók (riccerek) Márianosztráxa (Pest megye), a börzsönyi bányák (pl. Csák-hegy) bányászai pedig Ipolydamásd, Szob, Márianosztra magyar, szlovák, lengyel származású lakói közül kerültek ki. De a Duna mente kőfaragóit ausztriai mesterek is tanították, a Csák-hegyen pedig vendégmunkásként dolgoztak olaszok, szerbek, horvátok és románok is.

179 Hála /ózse/munkájából ismerjük a márianosztrai kőbányászok sokirányú vándorlását, akik bejárták az Északi171. Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 287.; Márkus Mihály 1985. 164. (Ismertetése Habovátiák, Anton könyvéről) 172. Nemcová, Bozena 1852. 52. 173. //;'. Barta János 1977. 87. 174. Márkus Mihály 1985. 164.; Összegzőén: Katona Imre 1965. II. 399-403. 175. Bakó Ferenc 1978. 132-138. 176. Márkus Mihály 1972a. 32-33. (Ismertetés Huska, A. M. könyvéről) 177. Összegzőén: Viga Gyula 1987. 79-89. 178. Viga Gyula 1985. 27-30.; Márkus Mihály 1972a. 32. 179. Hála József'1976. 109-110.