Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ

Úgy vélem, hogy a specializálódás csak az esetek kisebb részében jelent sokgenerációs meghatározottságot, többségében szabad mozgásteret, amelyben - a jellemző, vagy annak vélt - tevékenységi típus mellett számos más is fellelhető. Mindez nem jelenti persze, hogy ne lennének olyan specializált falvak, amelyeknél egy-egy tevékenységi típus szinte „kulturális specifikumnak" tűnik,

149 de ez sem a népesség egészét, sem az éves munka egészét nem érinti. A jobbágy-felszabadítást követően, különösen az ipari növények, s egyes intenzív kultúrák elterjedése révén ugyancsak kialakultak speciális vándorló közösségek, akik egy-egy növénykultúra művelésében szerzett szakismeretükkel jártak be olykor távoli tájakat. Ilyenek pl. a dinnyések, akik közül legismertebbek a Heves megyeiek, főleg a csányiak voltak. Tevékenységük többirányú migrációt jelent: maguk tavasztól őszig voltak távol eszközeikkel, állataikkal, de mivel útra keltek a földdel rendelkező gazdák is, azok egy része hazatért az aratás idejére, más részük gabonáját viszont hegyi emberek -Abasár, Markaz, Gyöngyöstarján, Gyöngyösoroszi - lakói aratták le.

150 Az I. világháborút követően a csányiak a távoli tájak uradalmait járták be, s tevékenységük kiterjedt volt még a II. világháború után is. Hasonló szakismeret hordozói voltak a dohányosok, akik régiónkban nem alkottak az alföldiekhez hasonló falvakat, de egyes családok vándoroltak tájaink uradalmaiban is. Főleg a női munkaerő akkúmulálói voltak egyes specializálódott kertészfalvak és bolgárkertészetek is (Dunakeszi, Losonc környéke stb.). Sajátos vándorlást figyelhetünk meg a kendermunkák kapcsán is. A múlt század végén a mezőkövesdi, tardi, szentistváni asszonyok Tiszafüredre jártak kendert törni,

151 hasonlóan a Bükk- és Mátra-vidék szlovák településeinek asszonyaihoz, akik az Alföldön munkával keresték meg a szükséges kendermennyiséget. Kiterjedt kapcsolatai figyelhetők meg ennek a Zempléni-hegység, Hegyköz, ill. a Hernád-völgy és a Bodrogköz vonatkozásában. A Zempléni-hegység területéről (Mikóháza, Filkeháza, Pálháza, Hollóháza, Füzérkajata, Füzérkomlós, Pusztafalu) kisebb-nagyobb csoportokban jártak le az asszonyok a Bodrogközbe munkát vállalni, a munkájukért a tilolt, gerebenezett rostanyagot vitték haza.

152 A szállás és élelem mellett a szösz 1/5-1/7 részét kapták bérbe.

153 Miközben a kendermunkájáról híres bodrogközi Cigánd részes munkára fogadja a hegyvidék asszonyait, a cigándi nők egy része Királyhelmec környékére vándorol, ahol lent nyűnek 1/4-1/5 részért, amire ugyancsak szükségük van, különösen szemrevaló szőtteseikhez. Végezetül említeni kell még egy területet az állattartás köréből is (a pásztorok migrációjával itt most nem foglalkozom). Sajátos formáját képezték a vándorló specializálódott csoportoknak a birkanyírók, akik a régió egykor nagy hagyományú juhászatát szolgálták ki. Nógrád megyében a terényi tótok, illetve a csitári és illinyi asszonyok jártak nyírni.

154 A kisföldű, nagybirtokokkal körülvett Hevesaranyos, Fedémes, Kömlő, Dédes, Serényfalva, Dobóca, Mikófalva lakói számára fontos idénymunka volt a juhnyírás. SerényfalváxéA már Fényes Elek is felj egyezte, hogy lakóit a szomszédos vármegyékben ezen tevékenységeikről ismerik.

155 Ezek a települések látták el a hevesi, kelet-nóg149. Viga Gyula 1987. 212. 150. Boross Marietta gyűjtése. Ethnológiai Adattár 6290. Összegzőén: Boross Marietta 1959. 579621. 151. Füvessy Anikó gyűjtése. Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára 1417-77. 3., 17. 152. Dobrossy István-Fügedi Márta 1977. 95-96. 153. Petercsák Tivadar 1973.- 540. 154. Zólyomi József 1984. 286. 155. Paládi-Kovács Attila 1965. 126-129.