Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ

kálta.

107 Ily módon a hegyaljai mezővárosok gazdasága kis területen számos, eltérő jellegű, más-más életmódot folytató, olykor más-más nyelven beszélő népcsoportokat egyesített az év egy részében, melynek kulturális hatása nem csupán a mezővárosok egykori kultúráján volt lemérhető, hanem bizonyára rendkívül fontos hatást jelentett az egyes itt dolgozó népcsoportok műveltségére is. Ebben a régióban már a 16: századtól számolnunk kell a tömeges idénymunkás-vándorlással. A 18. századi investigatio adatai szerint mintegy 60 zempléni szlovák és ruszin falu lakói jelezték, hogy a Hegyaljára jártak le szőlőmunkára, de Udvari István kutatásai szerint ezek a vallomások 80-85 település lakóinak hegyaljai megjelenésére utalnak. Még 2-3 napi járóföldről is elmentek a 18. században szőlőmunkára, ami részben robotszolgáltatást jelentett, részben pedig bérmunka végzését.

108 Jelentős tömegek vándoroltak a Hegyaljára a szomszédos északi megyékből, sőt Galíciából is, így szlovák, ruszin, lengyel és német népesség együtt dolgozott ott a környékbeli magyarsággal.

109 Az említett összeírás Szabolcs megyei adatai is a Hegyalja erős vonzásáról tanúskodnak. Páll István vizsgálatai szerint 65 település lakói jelezték, hogy a Hegyaljára kapálni vagy más szőlőmunkára eljárnak. A közeli települések lakói egész nyáron át munkát vállaltak, a távolabbi, 6-7 mérföldre levő falvakból pedig időszakosan jelentek meg, a nagyobb bér fejében.

110 Az 1828-as összeírás adatai szerint a hegyaljai szőlőkben a helyi lakosságon kívül 43 Zemplén megyei, 15 Szabolcs megyei falu parasztjai, valamint három hajdúvaros - Szoboszló, Nánás, Hajdúdorog - lakosai találtak munkát, további néhány megye egyegy településének népessége mellett.

111 Eljártak a 18. század végén a Hegyaljára kapálni a máriapócsi jobbágyok,

112 s Tokajba jártak szüretre minden második évben szekerekkel a Borsod megyei Varbó jobbágyai is, a földesúr szolgálatára.

113 Bár Tokaj-Hegyalja szőlészetének effajta vonzása is csökkent a múlt század utolsó harmadában, a munkaerő időszakos vándorlásának nyomai jól megragadhatók még a 20. század gyakorlatában is. Az aránylag sűrűn lakott Tokaj-Hegyalját ritkábban lakott kistájak övezték,

114 az intenzív termelési kultúra azonban így is vákuumot jelentett a munkaerő számára. Rendszeresen jártak kapálni, szüretelni a zempléni hegyvidék falvainak lakói"

5 Mád, Tállya, Tolcsva, Erdőbénye szőlőibe. Regéc, Fony, Arka lakóit főleg Tolcsva vonzotta,"

6 de Tolcsvára jártak a gönciek is. Eljártak kétágúzni a bodrogközi falvakból, de mentek szüretre is. Az ugyancsak szőlőművelő rátkai svábok a tállyai szőlőben vállaltak munkát,

117 s jelentős munkaalkalmat jelentett a Hegyalja a Taktaköz és Harangod vidék népe számára is."

8 Nem szakadt meg a kapcsolat a Tiszántúl népességével sem. A Hajdúság északi részéről rendszeresen jártak a Hegyaljára; a hajdúdorogi szegények közül sokan Olaszliszkára szegődtek,"

9 az eszláriak pedig rendszeresen jártak a tarcali, tokaji és keresztúri szőlőhegyekbe, egészen a Meszesdűlő\g.

m 107. Bodó Sándor 1979. 483. 108. Udvari István 1988. 52-56.; Márkus Mihály 1972. 123-124. 109. Hőgye István 1986a. 195., 220. ; Balassa Iván 1959. 288. ; Paládi-Kovács Attila 1973d. 336-337. 110. Páll István 1987. 50-51. 111. Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 286-287. 112. Takács Péter 1985. 82. 20. jegyzet. 113. Borsod megyei Állami Levéltár (továbbiakban: BmÁL.) Acta Politica XXII. I. 361. 114. Frisnyák Sándor 1985. 64. 115. If]. Barta János 1977. 87. 116. Nagy Andrea gyűjtése. HOM Na. 3012. 117. Sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 55-376. 118. Petercsák Tivadar 1980. 86. 119. Barna Gábor 1913. 109-110. 120. Bencsik János 1986. 149.