Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ

Ha jelentőségükben nem is vethetők össze Tokaj-Hegyaljával, a 18. században jelentős mennyiségű munkaerőt szívtak fel az északkelet-magyarországi régióban Ungvár, Gálszécs, Barka, Sztár a, Vinna, Kriv ostyán szőlőhegyei,

121 valamint a helmed és szentesi szőlőhegyek is.

122 Jelentős vonzást gyakoroltak a borsodi, főleg Miskolc környéki szőlők is. A gömöriek már a 18. században is igen kedvelt kapások voltak a borsodi szőlőkben,

123 a ragályiak pl. Sajószentpéter és Miskolc szőlőhegyeit látogatták.

124 A miskolci szőlők jelentőségéről szólnak a bükkaljai falvak 1770-es évekbeli összeírásai is. Borsodgeszt urbáriuma pl. a következőket tartalmazza (1770): „. . . a Miskoltzi piatz pedig két mértfölnyire vagyon tőlünk az hol mind a szükséges dolgokat meg vásárolhattyuk, mind pedig ha Helyben való szőllő Hegyünkön munkát nem találunk, ottan a szegénység kézi munkája által pénzt kereshet."

125 Ugyancsak eljártak kapálni a miskolci szőlőkbe a Sajóvölgy falvaiból is.

126 Számos adat tanúsítja a Miskolc és Eger között sajátos átmenetet alkotó bükkaljai szőlők hasonló munkaerő-akkumuláló szerepét is.

127 A Bükk-vidék népessége számára jelentős munkaalkalmat jelentett Eger borvidéke. Noszvaj 1770-es urbáriuma szerint: „. . . a gyalogok . . . kepével keresik kenyereket és kapa val itt a hegyben vagy határos Eger várossá Szőllő hegy én . . ."

128 Feltehetően a szőlőkben nyert alkalmazást annak a 11 falunak a népessége is, akik az 1828. évi összeírás szerint Egerben vállaltak meg nem nevezett munkát.

129 Századunk elején feljártak Eger környékére szüretelni Szolnok megye néhány településéről is.

130 A Mátraalja, főleg Gyöngyös közvetlen környéke egyaránt felszívta a Mátra-vidék munkaerő-feleslegének egy részét, s munkaalkalmat jelentett a kapálás és a szüret idején Szolnok megye felől érkező munkáscsoportoknak is.

131 Az 1828. évi összeírás adatai szerint 16 faiu népessége jelezte, hogy a gyöngyösi szőlőkbe jár munkára,

132 ami a szőlővidék kisebb jelentőségét is mutatja. Számos adatunk van arra vonatkozóan, hogy a szőlőbeli munka jelentős migráció elindítója volt Nógrád és Pest megyékben is, ami főleg Vác környéke, ill. a Duna mente szőlőkultúrájának jelentőségét hangsúlyozza. A zsellérek egy része a Börzsöny falvaiból már a 18. században Vác, Esztergom szőlőiben vállalt munkát,

133 de a közel fekvő települések mellett 1828-ban 8 Heves megyei és 2 Nógrád megyei falu lakói dolgoztak a váci szőlőkben.

134 A jeles cseh írónő, Bozena Némcova 1852-ben, Balassagyarmat leírása kapcsán a Nógrád megyében szüretelő szlovákokról ad színes leírást. „Szüretre a Hrusovszki hegyekből jönnek az emberek, főleg a nők, az ún. krekácsok. Szüretelni pénzért szegődnek el a nők, akinek kevés szőlője van, az sok embert fogad, s így kiegyenlítődik a kü121. Főleg Zemplén falvaiból: Udvari István 1988. 52. 122. Szabolcs megyéből: Páll István 1987. 51. 123. IIa Bálint 1976. 400. 124. Havassy Péter, kézirat 99. Ezúton köszönöm meg Havassy Péternek, hogy tanulmányát nyomdába adás előtt elolvashattam. 125. BmÁE Acta Pol. XXII. I. 291. 31. 126. Molnár Balázs gyűjtése, 1952. Ethnológiai Adattár 3017. 6. 127. Viga Gyula 1986. 109-110. 128. BmÁL. Acta Pol. XXII. I. 303. 129. Bácskai Vera-Nagy Eajos 1984. 287. 130. Csalog Zsolt kommentár kézirata. Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára, 128. kérdéskör. 131. Bodony: Angyal Katalin gyűjtése (HOM Na. 3079.); Mátraderecske: s. gy.; Vö. még a 130. jegyzetponttal. 132. Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 287. 133. Dóka Klára 1977. 40. 134. Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 287.