Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

I. A FÖLDRAJZI, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FELTÉTELEK MINT AZ ÁRUCSERE MEGHATÁROZÓI

neti szakaszok, műveltségi modellek vizsgálatában, rekonstruálásában, hanem a hosszú távú túlélési stratégiák kimunkálásában is. Megítélésem szerint tehát az alkalmazkodás, annak kapcsán a különféle „kapcsolódások" feltárása terén a néprajzi vizsgálatoknak gyakorlati feladatai vannak, mindenekelőtt a kultúra folyamatosságának fenntartásában, így van ez akkor is, ha a kultúra folyamatossága valójában sajátos idea: a 20. század végi ember akkor is örököse múltjának, ha az eszközök, technikák és technológiák, eljárásmódok, gesztusok, szokások stb. vonatkozásában nincs közvetlen kontaktusa eleivel. Az etnográfus vizsgálatai révén meglehetősen pontosan megtudhatja, hogy a környezet milyen szerepet kap(ott) egy adott közösség, társadalom tagjainak kulturális viselkedésében, valamint azt, hogy az ember, mint a környezeti tényezők egyik „dinamikus eleme", milyen lehetőségekkel rendelkezett/rendelkezik a kulturális adaptáció, a beilleszkedés és a specializálódás területén.

48 Az ökológiai szempontú gazdaságszerkezet, a fenntartható fejlődés igényli a gazdaság heterogenitását és decentralizálását. Ehhez a néprajz példákkal szolgálhat - nem utolsósorban, a tevékenységi formák és a táji munkamegosztás részleteinek feltárásával. Nem feladatom ezen a helyen kulturális ökológiai problémák részletes taglalása, ám - az alkalmazkodás és a specializálódás kérdései miatt - néhány gondolatot fel kell idéznem, hogy tanulmányom további részeinek rendje és nézőpontja egyértelmű legyen. Elsősorban hangsúlyozni kell, hogy ugyanazon a területen belül a különféle műveltségi csoportok eltérő létfenntartási módokat követhetnek. Vagyis többé-kevésbé lehetséges alternatívák is létezhetnek az egyes életmód-stratégiákban, persze a „választás" lehetőségeit a kulturális örökség, s a külső hatások ereje befolyásolhatja, de az ökológiai tényező csak nagyon ritkán jelenti az abszolút kultúraalakító erőt. Az alkalmazkodás önmagában is dinamikus folyamat, amely attól (is) függ, hogy az ökológiai tényezők, pontosabban a környezeti korrelációk milyen viszonyban vannak az emberi-történeti tényezőkkel.

49 Vizsgálataim, témám megközelítésének módja alapján magam elfogadom Hardesty, L. D. megfogalmazását, hogy ti. a kultúra az alkalmazkodóképesség emberi módja.

50 Hozzáteszem azonban, hogy az alkalmazkodás alatt magam nem csupán a környezettel, mint természeti feltételekkel való kapcsolat módjait értem, hanem az eltérő műveltségekkel kialakuló viszonyt is; a táji-kulturális különbségek viszonylagos kiegyenlítésére való állandó törekvést is, ami ugyancsak minden műveltségnek része.

51 Megítélésem szerint tehát a különböző műveltségi csoportok, elsősorban az eltérő környezeti feltételek között élő, vagy az azonos feltételekre másfajta kulturális választ adó közösségek kapcsolata éppen úgy része az alkalmazkodásnak, mint az egyes csoportok korrelációja saját természeti környezetükkel. Vagyis az ökológia humán élettér fogalmát ki kell bővítenünk a társadalmi faktorral: a közeli és távolabbi csoportokkal való kapcsolattal, ami az európai paraszttársadalmak történetében és néprajzában mindenütt lényeges tényező. Ehhez azonban véglegesen le kell számolni a paraszti autarkia ma már elfogadhatatlan mítoszával.

52 Az alkalmazkodás mértéke a Felföld műveltségi csoportjainál meglehetősen különböző, ennek következtében sajátos ökoszisztémák ragadhatok meg és különféle élelmezési láncok követhetők nyomon.

53 A táji variánsok, az eltérő alkalmazkodási formák 48. Frake, O. Ch. 1962. 53-55. 49. Anell, Bengt 1964. 7-9. 50. Hardesty, L. Donald 1974. 460. 51. Birket-Smith, Kaj 1964. 23. 52. Vö. Barth, Fredrik megfogalmazását idézi: Hardesty, L. Donald 1974. 458. „Egy csoport helye a teljes környezetben, ill. a kapcsolata a rendelkezésre álló forrásokkal és a kompetitorokkal." Lásd még: Hardesty, L. Donald 1974. 465. 53. Teoretikusan: Hardesty, L. Donald 1974. 463-464.