Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
I. A FÖLDRAJZI, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FELTÉTELEK MINT AZ ÁRUCSERE MEGHATÁROZÓI
különböző stabilitásúak a specializálódás révén, s a centrális területek földműves kultúrájához képest alacsonyabb fokon szervezettek, számos vonatkozásban kedveznek archaikumok továbbélésének és mutatnak marginális jegyeket. 54 Mindez messze nem jelenti azonban, hogy az Északi-középhegység, ill. a Felföld egésze az alföldi régió műveltségének marginális területe lenne, s különösen nem, hogy reliktumterület. 55 Nem vitás, hogy a mezőgazdálkodás éves ritmusa és rendje ebben a zónában is a legalapvetőbb regulativ tényező, s színvonalának emelkedése nagyban befolyásolta a magasabb térszínek, ill. az erdővidékek hasznosítását, ám ezek esetében a településtörténet és az alkalmazkodás formái részben az északabbra fekvő erdővidék bizonyos műveltségelemeinek átvételét, részben az önálló fejlődést jelzik. Különösen sajátos etnográfiai terület az Északi-középhegység sávja, 56 melynek műveltsége nem szekunder jellegű a mezőgazdálkodó Magyar-alföldéhez képest, hanem annak erőterében és vonzásában, de azzal sajátos szimbiózisban létező. A domb- és hegyvidéki zónában különösen szembetűnő - amint Hardesty, L. D. fogalmaz -, hogy az ember nem egy fizikai környezethez alkalmazkodik, specializálódik, hanem a kultúra sajátos alkalmazására, amit „védőernyőként" tart maga és környezete között. Ez azonban eszköz is a környezet átalakítására. 57 Az Északi-középhegység és a Magyar-alföld közötti viszony nem csupán a táji kapcsolatok kérdése, hanem felveti a társadalmi munkamegosztás problémáját is. Wolf, E. R. mutatott rá, hogy a parasztok - a társadalom uralkodó rétegei mellett - eltartják az olyan foglalkozást űzőket is, akikről az általuk nyújtott különleges javak és szolgáltatások fejében gondoskodni kell. 58 Kétségtelen, hogy esetünkben - a sajátos társadalmi fejlődés, elsősorban a kései polgárosodás miatt - aligha beszélhetünk a nagytájak vonatkozásában a társadalmi munkamegosztás „tiszta" formájáról, ill. a táji munkamegosztás és a társadalmi munkamegosztás más tartalommal bír, mégis szembetűnő, hogy a múlt század végén kibontakozó hazai etnográfia a fő figyelmet a „hagyományosabbnak" vélt kultúrával rendelkező műveltségi csoportok vizsgálatára fordította, az árutermelésbe kevésbé bekapcsolódott réteget tartotta igazi „parasztnak", s ez a réteg állt vizsgálatai homlokterében is. 59 Ezzel meglehetősen elsikkadtak a táji kapcsolatok, de a hagyományos árucsere-kapcsolatok vizsgálatának szempontjai is. Az életmód, vagyis a környezeti korrelációk és az azokhoz kapcsolódó társadalmiműveltségi felépítmény változása történeti folyamat, s nem egyszerűen ökológiai változások eredménye. 60 A Felföld népessége - a fentebb jelzett kettős hatásnak megfelelően 61 - kétféle „kötésben" élt: változatos módokon alkalmazkodott természeti környezetéhez, a táji adottságokhoz, méghozzá oly módon, hogy önmaga reprodukálására, valamint a szomszédos nagytájak, elsősorban a mezőgazdálkodó Magyar-alföld népessége számára sajátos produktumokat állított elő. Mindez az egyes ember, valamint az egyes közösségek számára is sajátos sokoldalúságot, bizonyos értelemben „szabadságot" jelent a természeti adottságok kihasználásában, a természet kiélésében. 62 E vonatkozásban az egyes közösségek regulativ tevékenysége kevéssé hat tagjaira, mint pl. a földművelő falvak esetében. Ezek együttesen természetesen úgy jelennek meg, mint az ember és a környezet harmonikus viszonya, sajátos szimbiózisa. 54. Birket-Smith, Kaj 1964. 23.; Anell, Bengt 1964, 9.; Paládi-Kovács Attüa 1982. 176.; Kroeber, A. E 1931. 254. 55. Kroeber, A. E 1931.254. 56. Az etnográfiai terület fogalmához: Kusnyer, P. I. 1946. 12. 57. Hardesty, L. Donald 1974. 459. 58. Vö. Sárkány Mihály 1984. 92. 59. Sárkány Mihály 1984. 94-95. 60. Anell, Bengt 1964. 9.: Gunda Béla 1986. 4-5. 61. Birket-Smith, Kaj 1964. 23. skk. 62. Andrásfalvy Bertalan 1982. 69.
