Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ

92. kép. Az őszi búza aratási idejének vonulása július-augusztus folyamán (Prinz Gyula és Teleki Pál nyomán) raalja és Eger környéke szüreti munkáiba.

17 Tudunk arról is, hogy a hegyaljai mezővárosok szegényei olykor pl. a Bodrogközben vállaltak részes aratást, ahol - a rendszeres szőlőbeli munka mellett - kenyérszükségletüket megszerezhették. Az így kialakuló sajátos munkaláncolatra még kifejezőbb példát említ Hoffmann Tamás az Alföldre vándorló szlovákok kapcsán. „A kis szlovák hegyi falvak népe már márciusban útrakelt, hogy a Buda környéki szőlőkben a nyitás munkájában részt vehessen. Dolguk végeztével továbbmentek, a Duna-Tisza közén szegődtek el szénát kaszálni, majd aratni ugyanott. Aztán maradtak nyomtatni kétkezi munkásnak, ősszel a budai szőlőkben segítenek és késő ősszel térnek vissza falvaikba. "

18 A vándormunkának az egész éves munkarendben elfoglalt helye, jelentősége természetesen az egyes kistájak termőhelyi adottságaitól, eltartóképességétől, s az egyes jobbágy-, ill. parasztgazdaságok vagyoni helyzetétől (is) függött. A tehetősebbek számára gyakran csak 2-3 heti távollétet jelentett, s a család gabonaszükséglete egy részének megszerzésére adott lehetőséget, a nincstelenek számára pedig olykor szinte egész éves távollétet: tavasztól őszig a mezőgazdasági munkákban való részvételt, ősztől tavaszig pedig az erdőmunkán végzett napszámot. A mezőgazdálkodás éves rendjének meghatározó szerepe vonatkozott a más jellegű tevékenységre specializálódott vándormunkásokra is. Pl. a mecenzéfi földmunká17. Csalog Zsolt kommentárja a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz (továbbiakban: SZMNA) 128. kérdésköréhez. Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára. Ezúton köszönöm meg Gulyás Éva és Szabó László segítségét. 18. Idézi: Paládi-Kovács Attila 1979. 386.