Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ

sok az otthoni vetés befejezése után, május elején szegődtek el a Hegyaljára, s június végéig dolgoztak: az aratásra visszamentek Mecenzéfre.

19 A mezőgazdálkodás éves ritmusának kardinális szerepe volt a domb- és hegyvidéki régió népességének egész tevékenységében. A legkülönbözőbb kiegészítő tevékenységet végzők, még az iparban és a bányászatban foglalkoztatottak is igyekeztek - legalább a nagy nyári munkák, különösen a betakarítás idejére - bekapcsolódni a mezőgazdasági feladatokba. Fényes Elek a Miskolchoz közeli Hámor vasgyára és a diósgyőri papírgyár kapcsán Utal arra, hogy az ipari üzemek munkáslétszáma a téli időszakban felduzzad,

20 de sokan szegődnek el a 19. században nagy ipari és bányatelepekre is.

21 Sokuknak csak az év egy részében adott munkát a bányászat, s a nagy nyári mezőgazdasági munkák idejére az Alföldre vándoroltak. 1899-ben a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentésében szerepel: „Bányáink ideiglenes munkásokra vannak szorítva, kik helyüket folyton változtatják és a munkából a tavaszi mezőgazdasági munkálatok megindultával kilépnek. "

22 Mocsáry Antal a gácsi posztógyárról jegyzi fel: „Néha 100, sőt 200 ember is dolgozik benne, télen több, nyáron pedig kevesebb. "

23 Nézzünk meg néhány példát a munkásvándorlás éves ciklikusságára az északi hegyvidék különböző részeiről! A Zempléni-hegyvidéken a férfiak nyáron kepébe jártak aratni, ősszel és télen pedig fát vágtak az erdőn.

24 Míg nyáron lent a szántóföldeken, addig télen fent az erdőkben voltak jobbak a munkaalkalmak.

25 A dél-gömöri falvakból ősszel, a termény betakarítása után indultak el az erdőre fakitermelő munkát keresni, s addig dolgoztak ott, amíg az első hó le nem esett. Tavasszal - a szántás-vetés után - június közepéig cserhántásra szegődtek el.

26 A Nógrád megyei Nőtincs szlovák eredetű lakosságánál külön is jól megrajzolhatók a férfiak és nők éves munkavándorlásának ciklusai: a férfiak tavasztól őszig a helyi uradalomban végeztek mezőgazdasági munkát, majd ősztől tavaszig erdőmunkára mentek. Az asszonyok tavasztól őszig ugyancsak a helyi uradalomban vállaltak munkát, majd ősztől tavaszig a fővárosba és Vácra szegődtek cselédnek.

27 Ez a ciklikusság - persze a helyi adottságokhoz igazodva - jól megfigyelhető a felvidéki vándorárusok, vándoriparosok, fuvarosok éves tevékenységében, akik migrációjukat - leszámítva a legszélsőségesebb földrajzi adottságú helyeket - a helyi munkák éves rendjéhez igazították. Ahol a mezőgazdálkodás feltételei különösen mostohák, s rendkívül szűkös a termőföld, ott az asszonyok veszik át a férfiak szerepét a mezőgazdálkodásban. Vagyis úgy tűnik, hogy az észak-magyarországi régióban, még a legmostohább földrajzi adottságú területeken is érvényesül a mezőgazdálkodás említett elsősége, s nem csupán a munkamigráció, hanem a termelés valamennyi formája ehhez az alaptevékenységhez igazodik. Nem feladata jelen tanulmánynak, hogy régiónk munkamigrációjának a történetét taglalja, s ez nem is indokolt, hiszen a téma históriai feldolgozásai jelentős részben éppen az északi hegyvidék népességmozgalma alapján rajzolták meg a jelenség hazai történetét.

28 Talán nem tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy egyes specializált tevékeny19. Balassa Iván 1959. 291. 20. Fényes Elek 1851. II. 84.; I. 262. 21. Vö. Sárközi Zoltán 1980. 92. skk. 22. Varga Gáborné (szerk.) 1970. 59. 23. Mocsáry Antal 1826. II. 31. 24. Petercsák Tivadar 198a. 51. 25. Ifi. Barta János 1977. 87. 26. Dobosy László 1982. 116. 27. Saját gyűjtés, 1987. 28. Vö. Balassa Iván, Rácz István, Hoffmann Tamás, Paládi-Kovács Attila idézett munkáit.