Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ

tapasztalataiból épül, de amelyet erőteljesen befolyásolnak - akár évente más-más módon - a helyi terméseredmények, a megélhetés egyéb erőforrásai, lehetőségei is. Emellett a hegyvidéki zóna is meglehetősen tagolt, változatos megélhetési formákat kínál, így a munkaerő jelentős része a régión belül is munkát találhatott. Vagyis nem feledhetjük, hogy a munkaerő migrációjának meghatározó trendjei összetett mozgások, sajátos társadalmi vektorok eredőiként értelmezhetők csupán, s nem két nagytáj munkamegosztásának automatizmusaként. A munkaerő vándorlásának egyik fő rendező elve a vegetáció éves ciklusa. Erre a hazai irodalom már igen korán felfigyelt, s már Bél Mátyás felhívja a rá a figyelmet. Az árvaiak és liptóiak kétszer is aratnak nyaranta - írja. Először a síkságon, ahova csapatosan vándorolnak, majd miután itt elvégezték a munkát, a hegyeken aratnak.

9 Fényes Elek arra hívja fel a figyelmet, hogy a Bükk belsejében 8-10 napot késik a növényzet érése az Eger környékihez képest,

10 Bozena Nèmcova pedig a nógrádi szlovákokról jegyezte fel: „A szénakaszálás után hazamennek a hegyilakók, még otthon is el akarják végezni a munkájukat aratás előtt."" Hőke Eajos a felvidéki aratókról jegyzi fel, kiket „. . . a felföld áraszt az alföldre nyári takarás idején, részes aratásra, cséplésre, nyomtatásra. Ezek az itt megszolgált gabonával s kaszálási napszámmal évi élelmöket az uraságoknál megkeresik, s egyszersmind saját takarást munkájukat, mely zord éghajlatuk alatt az alföldinél egy hónappal későbbre esik, bevégezhetik."

12 Részletesen taglalja a kérdést a múlt század végi mezőgazdasági szakirodalom: „Éghajlati viszonyainkat vizsgálva feltétlenül számításba kell venni, hogy a tengerszinttől számított 100 méterenkénti emelkedésekkel - állapította meg a korábbi szakirodalom - a termesztett növények virágzása, de még a vadontermőké is 3, érése pedig mintegy 6 napot késik. Hasonló eltolódás következik be a szélességi körök egy-egy foknyi (111 km-es) emelkedésével is. Általában országszerte tavasszal, március közepétől április közepéig vetnek, a Felvidéken azonban többnyire „kihúzódik a vetés egészen május második felére". A szélső pontokat tekintve a zabvetés idejében pl. három, az őszi rozséban 1,5 hónap, a szőlő virágzásának idejében 3-4 hét, a rozs aratási idejében 2,5 hónap, a tengeri érésében 5-6, a szüret idejében pedig 6 hét az eltérés az ország egyes legdélibb és legészakibb vidékei között."

13 Á mátrai falvakban az Alföldről, az ott elvégzett aratásból hazatérve kezdték el a gabona betakarítását,

14 a Barkóságban 8-10 napot késik az aratás Eger és Miskolc vidékeihez képest.

15 A zempléni Hutákból Nyíregyháza környékére jártak le a századelőn aratni, s mikor ott végeztek, akkor érett kasza alá az otthoni gabona (92. kép).

1(1 A zónák közötti időeltolódásból következően a termelés éves rendje gyakran többirányú kapcsolatokat eredményezett, ami nem csupán a változatos tevékenységi formákban nyilvánult meg, hanem abban is, hogy igen gyakran egy-egy település egyszerre volt kibocsátó és befogadó az idénymunkában (részletesen lásd alább). Például Szolnok megyéből a nyár elején kapásmunkára jártak fel napszámosok Gyöngyös és Eger környékére, nyáron a szőlővidék népességének egy része ment aratni a Tisza mentére és a Jászságba, majd ősszel újra az Alföldről vándoroltak fel, hogy bekapcsolódjanak a Mát9. Balassa Iván 1985. 35. 10. Fényes Elek 1851. 1.28. 11. Némcová, Bozena 1852. 29. 12. Hőke Lajos 1886. 1449. 13. Hazánk éghajlati viszonyai, tekintettel mezőgazdasági termelésünkre. Mezőgazdasági Szemle 1892. 219-223. Idézi: Für Lajos 1976. 172.; Vö. még: Györffy István 1928. 3. 14. Dobrossy István-Viga Gyula 1978. 31. 15. Paládi-Kovács Attila 1982. 51. 16. Bakó Ferenc gyűjtése, 1951. Sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 55-109.