Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
V. A SZÁLLÍTÁS A TERMÉKCSERE SZOLGÁLATÁBAN
papírmalmokat fuvarosok látták el a különféle alap- és segédanyagokkal; a kisszámú szakalkalmazotti réteg mellett ezek adták a munkáslétszám jelentősebb részét. 65 Igen jelentős fuvarosságot foglalkoztattak a nógrádi és borsodi szénmedencék, s azok üzemei is. Ózd környékén már az 1840-es évektől szinte önálló foglalkozási ág lett a szén és a vasanyag fuvarozása, a bányákat és ipari üzemeket kiszolgáló népességnek egy igen jelentős rétege a Felvidék idegen ajkú lakosságából verbuválódott. 66 (Hódos)-CsépányróX már Fényes Elek feljegyzi, hogy lakosainak egy része az ózdi vasgyárban fuvarozás révén szerzi a kenyerét. 67 Bár az ipari technológia és a vasúti szállítás fejlődésével ezek szerepe századunkra erősen lecsökkent, ám az Ózd környéki falvak népessége még a két világháború között is jelentős fuvarosságot őrzött meg, bár tevékenységük egyre inkább elvált az ipari és bányaüzemekétől. Nagy jelentőségű volt a só fuvarozása. A kősó jelentős része tutajon úszott le a Tiszán, s a kikötőkből - jelentős volt itt Tokaj szerepe - fuvarosok szállították tovább. Ezek egy része kincstári szolgálatban állt. 68 De sós szekerek is nagy távolságot bejártak fontos rakományukkal. Pl. 1622-ben Losonc harmincad vám kimutatásában Máramarosból sót fuvarozó szatmári és tiszaháti (Tiszabecs, Méhtelek, CsaKolc, Nagypalád, Magasliget stb.) jobbágyok nyomát találjuk. 69 A 18. században a gömöri Sajópüspöki és Ragály fuvarosai is kereskedtek a tokaji sóval. 70 Bár a népi kőépítkezés elterjedése még számos nyitott kérdést tartogat, 71 függetlenül a népi kőtechnika problematikájától 72 az bizonyosnak látszik, hogy az Északi-középhegység és a Felvidék területén a kőbányák tucatjai működtek a középkor óta, 73 s anyaguk kitermelése, szállítása, a feldolgozás folyamata sem független a tradicionális paraszti kultúra egészétől. 74 A különleges adottságú, minőségű kőzetet nagy távolságra elfuvarozták. Megkülönböztetett figyelmet érdemel ebből a szempontból a malomkő, amellyel Máramaros és Zemplén felől nagy amplitúdójú kereskedelem folyt, 75 valamint a palakő, amelyet a múlt században a Bükkből (Kisgyőr, Felsőtárkány, Nagyvisnyó) Pestre és Pozsonyba is elhordták. 76 Ezeken kívül azonban - a kő minőségének megfelelően - kisebb-nagyobb körzetekben használták az egyes bányák anyagát. Ha csupán a múlt századi folyamszabályozások és vasútépítések, valamint a 20. századi nagy útépítések eredményeire gondolunk, akkor aligha vitatható, hogy a kő fuvarozása a szállítás jelentős vonulatát képezte. Sajátos útvonalai és kapcsolatai nyomozhatok ki az egyes kőfaragó központok fuvarosainak, ám ezek többségének története jelentősége ma még feltáratlan. 77 A kő fuvarosai gyakran viszonteladóként tevékenykedtek: a bányák tulajdonosaitól, bérlőitől megvásárolt követ adták el haszonnal, vagy cserélték el élelemre, gabonára. 65. Veres László 1978. 19. 66. Sárközi Zoltán 1980. 90-93, 67. Fényes Elek 1851. I. 211. 68. Kecskés László 1978. 217. 69. Pálmány Béla 1985. 168-172. 70. Havassy Péter (Kézirat) 94., 99. 71. Összegzőén: Bakó Ferenc 1985. 225-251. 72. Viga Gyula 1987a. 79-89. 73. Schafarzik Ferenc 1904. 74. Lénárt Andor 1982-83. 187-218.; Viga Gyula 1985. 75. Selmeczi Kovács Attila 1984. 224. 76. Szakáll Sándor-Viga Gyula 1984.; Csikvári Antal (szerk.) 1939. 58. 77. Szakáll Sándor-Viga Gyula 1984., Viga Gvula 1985.
