Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
V. A SZÁLLÍTÁS A TERMÉKCSERE SZOLGÁLATÁBAN
A hegyvidék és Alföld közötti árucserében nagy hagyományú és nagy jelentőségű a mészfuvarosok tevékenysége. Bár a legnagyobb volumenű mészkereskedelmet a Bükk-vidék fuvarosai bonyolították le, 78 de fontos szerepet kapott ez a tevékenység a szlovák-magyar határ mentén fekvő területeken, 79 s hosszabb-rövidebb időre megnőtt jelentősége az északi hegyvidék különböző mészkőterületein. A 19. században Fényes Elek Nógrád megye több településéről említi a mészégetést (Poltár, Nagyfalu, Szőlős, Szupatka), 80 Szendehelyről a két világháború közötti időszakban fuvaroztak jelentős mennyiségű meszet. Számos mészégető település volt Gömörben. Aggtelek környékéről régen a Felvidék felé is elfuvarozták a meszet, később pedig Borsod megye felé kereskedtek. 81 De tevékenykedtek mészfuvarosok Torna és Abaúj megyében is, s több forrásban említik a zempléni Ladamóc meszeseit is. 82 A hegyvidék meszesei az Alföld egész területét beszekerezték, s tevékenységük révén igen komoly mennyiségű gabonához és más élelemhez jutott a hegyes vidékek népessége. A mészfuvarosok jelentős része viszonteladó : a mészégetőktől - néha más településen - aránylag olcsón megvásárolt meszet adták el jelentős haszonnal. Különösen fontos fuvarosközpontjai voltak a mész szállításának Cserépfalu, Felsőtárkány és a bükki szlovák hutatelepülések. Amint erre fentebb utaltam, a különböző kézműves áru szállításának, piaci-vásári értékesítésének szolgálatában jelentős fuvarosság állt (75. kép). Jó példája ennek a gömöri fazekas- és fuvarosfalvak sajátos kapcsolatrendszere. A licet, dereski, lévárti, poltári, zsaluzsányi és más fazekasok egy része ugyan maga vitte piacra törékeny portékáját, ám többségük általában már előre eladta az egy bányából kikerülő edényeket egyegy fuvarosnak vagy gazdának, aki aztán a különböző vásárokra és falvakba szekerezett azzal. 83 A gicei nemes származású lovas gazdák az I. világháborúig hordták fogataikkal az Alföldre a süvétei fazekasok készítményeit. 84 A liceiek nem csupán saját falujuk edényeit árulták, hanem olykor Deresken megvett áruval szekereztek vásárról vásárra. Amíg a fazekas 4 hetet dolgozott egy bányaedénnyel, azt a szekeres 2 hét alatt eladta. 85 A felvidéki fazekasáru kereskedelmének középkori gyökerei vannak. A NyugatSzlovákia egykori habán településein készült 18-19. századi fajanszedények vízi úton és tengelyen jutottak el az ország belsejébe, s a mai Észak-Magyarországra is. 86 Legnagyobb jelentőségű azonban a tűzálló gömöri kerámia volt, amely Kresz Mária szerint az Arpád-kor óta eljuthatott távolabbi tájakra is, 87 s a vele való kereskedés évszázadokon át része volt a Felvidek.es az Alföld árucseréjének. A tűzálló főzőedények hagyományos eszközei voltak az alföldi konyháknak, az I. világháború előtt a gömöri árusok rendszeresen megjelentek a sík vidéken portékájukkal. Egy-két hetes kereskedőútjaik közlekedési vonala olykor generációkon átöröklött gazdasági és kulturális, gyakran családi kapcsolatok emlékét őrzi. 88 De eljutottak a gömöriek portékájukkal Galíciába, Bukovinába, Horvátországba, Szerbiába és Boszniába is. 89 78. Bakó Ferenc 1951. 283-330.; Bakó Ferenc 1968. 267-287.; Viga Gyula 1980. 252-258.; Viga Gyula 1986. 72-84. 79. Bakó Ferenc 1951. 288-289. 80. Fényes Elek 1847.201. 81. Molnár Ágnes 1983. 136-138. 82. Cseri Miklós 1986. 225-226. 83. Márkus Mihály 1973. 103.; Nemesik Pál 1966. 225-226. 84. Márkus Mihály 1973. 104. 85. Nemesik Pál 1966. 227-228. 86. Kresz Mária 1972. 166. 87. Kresz Mária 1960.300. 88. Ujváry Zoltán 1981. 55-56. ; Szalay Emőke-Ujváry Zoltán 1982. 93-105. 89. Márkus Mihály 1973. 98., Paládi-Kovács Attila 1984. 165.
