Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI
azonban nem lehet végletesen leegyszerűsíteni a magyar-szlovák érintkezés vonatkozásában sem. A vándorkereskedők egyik jellegzetes, s a néprajzi irodalom által részletesen feltárt típusa volt a bosnyák (kevéssé ismert nevén botár). m Bosznia-Hercegovina okkupációja után, 1879-től az I. világháborúig elmaradhatatlan alakja volt a vásárainknak (72. kép). A szó tényleges származási helyükre nem enged következtetni, ,bazáros' jelentést csak a múlt század utolsó harmadában kapott. 107 Bár a nyakába akasztott, vagy fején hordott tálcáról borotvát, tükröt, ollót, bicskát, pipát, szipkát, sétapálcát, ruházati díszeket és kiegészítőket, s még számtalanféle holmit áruló vándor elsősorban a vásárokkal kapcsolatos emlékezésekben tűnik fel, de jól gyűjthetők még adatok a legidősebbektől az apró falvakban való felbukkanásukra is, a Börzsönytől Zemplénig. Él még az emlékük Gömörben is. l0S Nagyon valószínűnek tűnik, hogy a bosnyák elnevezés átment egy, azok korábbi tevékenységéhez hasonló módon kereskedő vándorárus alakra is. 109 Jellegzetes figurája volt az északi hegyvidék vándorkereskedelmének is a zsidó házaló (handlé). 110 A fütyülős zsidó tevékenységéről 1852-ben Bozena Nemcováis tudósít, s érdekes módon, a recens néprajzi gyűjtések szinte szó szerint ezt a leírást ismétlik: 1 " „Időnként éles síp hangja hallatszik, ilyenkor a gazdaasszonyok összegyűjtik a rongyokat, már tudják, hogy a síp hangja a rongyszedő érkezését jelezte. Nyakában zsinóron lóg a síp, hátán a zsák, táskájában tű, cérna, gyűszűk és gyerekeknek való ólomgyűrú, ezekért cseréli be a rongyokat." Szembetűnő, hogy az elmúlt fél évszázad során vándor cigány kereskedők vették át a zsidóik szerepét az árucsere említett formájában. A cigányság azonban korábban is házalt azokkal a speciális termékekkel, amelyeket kézműves tevékenysége révén előállított: csengők, kolompok, fúrók, kosarak, teknők és más faáruk, vas- és rézáruk, meszelők, kefék stb. A fentiek összegzéseként nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy a vándorkereskedelem a Felföld hagyományos árucseréjének permanensen jelen levő formája, melynek vonulatában azonban különböző etnikumok, eltérő tradícióval bíró, más-más módon specializálódott népcsoportok vannak jelen az alkalmi árusok mellett. A vándorárusok egy-egy csoportjának életmódjában az árucsere eltérő fontossággal bír: a szélsőségesen mostoha adottságú vidékek esetében - elsősorban a felföldi szlovákság, más vonatkozásban morvák, németek, ruszinok, lemákok, románok stb. - a megélhetés alapját alapvetően befolyásolja, a többség számára azonban - különböző fontosságú kiegészítő tevékenységet jelent. Ennek megfelelően tagozódik a vándorkereskedelem története és hatósugara is. A speciális, sajátos földrajzi-ökológiai feltételek között termeszthető vagy gyűjthető javak, ill. az ezek feldolgozására szakosodott kézműipari tevékenység produktumai évszázadokon át részesei lehettek a közép-európai - olykor kontinentális méretű - vándorkereskedelemnek. Ezek gyökereznek legmélyebben a hagyományban, s egyes népcsoportok életmódjának-műveltségének alaprétegéhez tartoznak. A vándorkereskedelem másik végpontján azok az „alkalmi" árusok helyezkednek el, akik - elsősorban mezőgazdálkodásuk rendszeres vagy periodikus túltermelése révén - időszakonként kelnek útra portékájukkal eltérő adottságú tájak, ill. népcsoportok felé. Üzemszervezetükben ez a tevékenység nem az alapvető reprodukciót, inkább a bő106. Katona Imre 1976. 151. 107. Dankó Imre 1982. 105-108.; Banner Benedek 1948. 112. 108. Nagy Molnár Miklós 1985. 139-140. ; Faggyas István 1982. 427-430. ; Paládi-Kovács Attila szerint a Felföldön a bosnyákok kaszát is árultak: Paládi-Kovács Attila 1979. 180.; Aggteleken fejenárus néven említették a bosnyákot: Molnár Ágnes gyűjtése, 1979. DENIA GA. 219/T2. 109. Nagy Molnár Miklós 1985. 139. 110. Réthy Lajos 1867. 624-625. 111. Bozena Nemcová 1852. 16.
