Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI
a 16-18. században folytattak virágzó kereskedést a Felső-Nyitra vidékén termesztett sáfránnyal. Elsősorban Vesztenie környékének (Bojnice, Prievidza, Nitrianske Pravno, Dőlné Vestenice, Horné Vestenice) sáfrányosai voltak híresek, 95 de kereskedtek sáfránnyal Turóc és Trencsén megyékből is. 9(1 Az ételek színezékeként, valamint gyógyszerként is használt, az antikvitás óta népszerű sáfrány a 18. század végén kezdte elveszíteni piacát. A sáfrányosok tevékenysége fokozatosan áttevődött a mindennapi használati tárgyak kereskedelmére, s ebben a formában a 20. század elejéig fennmaradt. 97 Hosszúkás háti ládáikban (pudlo), 97a /ilszerc/í:et, dobozaikban cipőt,pipát, pamutot, kalendáriumot, tűket, legyezőket, gyűrűket és fülbevalókat, s számtalan egyéb „norinbergi" árut vittek kereskedőútjaikra, bejárták vele - a történeti Magyarországon kívül Galíciát, Lengyelországot, Oroszországba, Perzsiába, Törökországba is eljutottak. 98 Magda Pál feljegyezte, hogy a Zólyom megyei Radvány fésűsmestereinek termékeit a sáfrányosok viszik el árulni „fél Magyarországba". 99 Emléküket, s a vásárokon való kereskedésük nyomait őrzik a különböző vásári rendtartások, amelyek a sáfrányosok helyét mindig kijelölik a sorokban." 10 Életmódjuk megismeréséhez érdemes újra a 19. század közepének sajtóját idézni: „Néha három vagy öt év lefolyta után térnek csak haza jó nyereséggel ... a házasság szertartásai után alig marad két három hónapig fiatal s többnyire csinos nejével, legvígabb napjait félbeszakasztva, ott hagyja feleségéét, s kereskedni megy a nagy világba egy-két esztendőre." 101 Az árucsere interetnikus vonatkozásairól másutt részletesen szólok, de mielőtt a vándorkereskédelemnek még néhány jellegzetes alakját bemutatnám, röviden szót kell ejteni a vándorárusok származásáról. Bár a történeti-néprajzi irodalom, s a köznyelv általában felvidéki szlovák, tót vándorokat említ az árucserével kapcsolatban, nyilvánvaló, hogy lényegesen összetettebb maga ez az etnikai képlet is. A sonkolyosoknál utaltam rá, hogy a szlovákok mellett német (cipszer) és magyar nemzetiségűek is voltak a vándorárusok között. Az olejkárok és sáfrányosok kapcsán felvetődik a trencséni, ill. turóczi német telepesek szerepének kérdése is. 102 Ruszin vándorárusok is lejártak az Alföldre faáruval, szekérkenőccsel, kosarakkal és szurokkal. 103 Amíg az Alföldre keletről, főleg a románság felől érkező árut általában oláhnak tartja a hagyomány, addig a tót jelzővel lényegében összemossa a „felülről", a hegyvidék felől érkező portékát, s azok árusait - függetlenül annak etnikumától, származási helyétől. 104 Különösen óvatosságra int ez pl. a faeszközök esetében, ahol a német villát- s még nagyon sokféle faárut - a szlovákság főleg közvetítette a német háziipar műhelyeiből Magyarország és Délkelet-Európa irányába. 105 Mindezt azért kell hangsúlyozni, mert a továbbiakban említendő, elnevezésükben etnikai különállásra utaló vándorárusok származása - hasonlóan a „tót" vándorokéhoz - összetett etnikai képletet takar. A Felföld szlovákságának valóban döntő szerepe volt az elmúlt évszázadok során a Magyar-alfölddel lebonyolított árucserében, ezt 95. Horváth, Pavel 1975. 6-7. 96. Somogyi Manó 1905. 14.; Csippék János 1910. 230. skk. 97. Csippék János 1910. 236-237.; Horváth, Pavel 1975. 17.; Vö. még: Csaplovits János 1822. II. 37. ; Hroziencik, Jozef\9S\. 98. Vágvölgyi 1857. 346.; Csippék János 1910. 236-237.; Hőke Lajos 1886. 1447.; Somogyi Manó 1905. \4.;Gunda Béla 1940. \12.;Gunda Béla 1954. 81. 99 Magda Pál 1819. 232. 100. Kassa, 1731: sáfrányostól 24denár a vámtarifa. Vö. Kemény Lajos 1900. 89.; Miskolc vásárához: Viga Gyula 1981a. 212, 217. 101. Vágvölgyi 1857. 346. 102. Lásd a 91. számú jegyzetet 103. Gunda Béla 1942. 220.; Lásd meg: Hála József1985. 104. Szabó László 1976. 43. 105. Liesenfeld, Gertraud 1987'.