Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI
földre utazó kereskedő és iparos lakosoknak. 41 Történetüket, szerepüket már a múlt századi történetírás és statisztikai-geográfiai irodalom egyértelműen megvilágította, 42 majd Somogyi Manó rendszerezte összegzőén történeti adataikat, rajzolta meg tevékenységük fő vonulatait. 43 A néprajzirodalomban - a résztémákat kibontó írások mellett (lásd alább) - elsősorban Banner Benedek, Gunda Béla, Márkus Mihály, ill. Misik, $., Guleja, K., Koma, J., Kuzmik,J. munkáit említem. 44 Adatainkból kitűnik, hogy a felföldi szlovákság vándorkert^kedelmének virágkora a 18-19. század. Bár előzményei sokszor messze nyúlnak, s a 19-20. század fordulóján még - csak a házaló kereskedőket tekintve - több mint 17 ezer a számuk s ekkor még nem kis jelentőségű az „emberi erővel végzett távolsági kereskedelem", 45 mégis a török kiűzését követő gazdasági átalakulás időszakában volt a legkiterjediebb a tevékenységük. A 19. század második felére portékáik egy része végleg kiszorul az áruforgalomból, más részét pedig a szervezett kereskedelem szívja fel. A vándorlások okát is pontosan megfogalmazza a korabeli irodalom. Hőke Lajos szerint (1886): ..A sovány és népes felföld tót lakói, szűk határaikon meg nem élhetvén, arra utalnak, hogy kézműveikkel s egyéb áruikkal a termékenyebb magyar alföldön, sőt a külföldön is kereskedjenek, és mint munkás méhek, megrakodva térjenek vissza hosszú időre elhagyott családjaikhoz." 4 *' Aligha vitatható, hogy a 18-19. századi relatív túlnépesedés, s a gyenge eltartóképesség fokozta a vándorlási kedvet, 47 megítélésem szerint azonban a Felföld ezt megelőzően sem volt önellátó, s alföldi kapcsolatai sokkal korábbi keletűek (71. kép). A tö.•téneti adatok azt igazolják, hogy a vándorkereskedelem számos vonatkozásban összefügg a különböző vidékek lokális árucseréjével: a helyi iparűzők érdekeit az Árpád-kortól törvények védik, s az iparos és kereskedő céhek küzdenek a középkor folyamán a vándorkereskedők ellen, más vonatkozásban pedig a vásárokkal kapcsolatos adminisztratív intézkedések általában kitérnek a vándorárusok tevékenységére is. 48 Vagyis az adatok egyértelműen azt jelzik, hogy a felföldi „tótok" állandó résztvevői az Északi-középhegység gyakran a Magyar-alföld árucseréjének (lásd alább), s tevékenységük egy nagy rendszer harmonikus összeműködésének része; a nagytáji munkameg.osztás szembetűnő megnyilvánulása. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vándorkereskedés és a vándoripar, valamint a háziipar között szoros kapcsolat van, 4 '' s ezek a vándorok - Európa más tájain, de más kontinenseken is - sajátos funkciót töltenek be különféle „szolgáltatásaikkal" (Service nomádok)/" Bár elnevezésük gyakran egyértelműen utal tevékenységükre - Magda Pál safranjei, platcnjci, maszlenjai, tsipkari, drotari, koritari, brinzjari stb. elnevezéseket ^ 41. Hőke Lajos 1886. 1447. 42. Már Schwartner munkája is utal a házalók szerepére: Schwartner, Marton 1798. 143.; Csaplovits János részletes képet rajzot tevékenységükről: Csaplovits János 1822. II. 90-103. 43. Horváth Mihály 1840. 190.; Somogyi Manó 1905. 44. Banner Benedek 1948.; Gunda Béla 1954. A szlovák irodalomhoz lásd: Márkus Mihály 1976. 142. 45. Somogyi Manó 1905. 30-32.; Vö. még: Gráfik Imre 1983. 8. 4.' Hőke Lajos 1886. 1447. 47. Petercsák Tivadar 1981. 437-138. 48. Somogyi Manó 1905. 6. skk.; Pl. 1795-ben Tokaj-Hegyalján a vásári vámtarifák mindenütt tartalmazzák a vándorárusok vámtételeit. Tállya: sáfrányos sátor 6 krajcár; Tokaj: sáfrányosok, csipkések, gyolcsosok 6 krajcár stb. Vö. Hőgye István 1986. 168-171. passim. 49. Somogyi Manó 1905. 27-28. 54-55. 50. Gunda Béla 1983. 9.; Somogyi Manó utal rá, hogy a német Handel und Wandel a kereskedés és vándorlás összefüggését jelzi. Somogyi Manó 1905. 5.
