Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI
58. kép. Az egy vásárra jutó községek száma századunk első évtizedében ( Prinz Gyula és Teleki Pál nyomán) pénzgazdálkodás idején sem. Témánkat itt számos vonatkozásban a paraszti mentalitás kérdéskörébe utalhatjuk, melyben természetesen évszázados tradíciók (is) összegződnek. 21 Az árucsere formáiról Talán nem kell különösen taglalni, hogy a kiterjedt zóna, amelyik vizsgálataink tárgyát képezte, tradicionális termékforgalmában jószerével az árucsere minden történeti formáját felvonultatta. A csere különböző formái nem önmagukért levő kapcsolattípusokat jeleznek, hanem sajátos történeti képződmények, amelyek az egyes tájak, népcsoportok tevékenységi formáiból nőnek ki, és a közeli, valamint távolabbi tájak népével eltérő jelentőségű és intenzitású érintkezést és együttműködést fejeznek ki. Az árucsere formái és szervezete a termelés, ill. a gazdasági tevékenység egészének, a táji különbségek kiegyenlítődésének történetileg meghatározott rendjét, a táji kapcsolatok, a termelési tájak sajátos térszerkezetét tükrözik. A csere formáinak és belső szerkezetének arányai, összetevői sem változatlanok, a különböző történeti korok időmetszetei egyaránt rávilágítanak nagy múltú és stabil kereskedelmi kapcsolatokra és formákra, valamint „alkalmi", rövid távokon ható és érvényesülő elemekre. Az egyes vidékeken változtak - változhattak - az árucsere jellemző formái is, ugyanakkor egyes cseretípusok évszázadokon át életképesek maradtak. Az egyes árucsereformák együtt, egyszerre is jelen vannak a paraszti életmódban, bizonyos vonatkozásokban itt is van „választási lehetőségük" az egyes paraszti üzemeknek. A megtermelt javak típusai, az árucserében részt vevő egyének és csoportok sajátos tradíciói, s a mindenkori alkalmazkodás és a gazdasági kihívások mind-mind befolyásolták a csere módozatait, ill. annak irányait és lehetőségeit. Valójában a sokféleség, 21. Megítélésem szerint - tágabb aspektusban - hasonlót fogalmaz meg Raymond Aron: „. . . minden társadalomnak van magánvaló gazdasága, de nem mindegyiknek van magáértvaló gazdasága; egyszerűbben szólva, minden társadalomnak van gazdasága és megoldja a gazdasági problémáit, de ezeket a problémákat nem mindig kifejezetten gazdasági terminusokban fogalmazza meg." Idézi: Földes László 1974. I.
