Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
Az Alföld felől a Felvidék felé irányuló intenzív kereskedelem a lovakkal kapcsolatban is jól megfigyelhető. Azőrhalmiak (Nógrád m.) a Jászságba, valamint Gyöngyös környékére jártak le lovat venni, amit aztán vagy saját vásáraikon értékesítettek (Balassagyarmat, Esztergom, Ipolyság), vagy Bars megyeieknek adták el. 198 Szolnok megyéből, Túrkeve környékéről lábon hajtották a lovakat Vác forgalmas vásáraira. 199 Híres volt Gyöngyös lóvására, amelyről - az egész vásári forgataggal együtt - Vahot Imre fest színes képet a múlt század közepén: ,A heti vásárok is igen népesek itt, de az országos vásárok valódi ünneplés vásárnapok; ekkor nem csak Heves és a szomszéd megyékből, de még a távolabb vidékről, különösen a tót felföldről, Bécsből és Pestről is tömérdek nép jön ide; a leginkább oláh lókupecek egész sereg szilaj csikókat hajtanak vásárra, s főleg az úgynevezett baromálláson, hol tömérdek gyalog kocsikázó és lovagló nép áll ki a gyöpr re, a magyar népélet legsajátosabb tarka vegyülete tűnik föl. " 20 ° A fentebb említett kupecfalvak, ill. állatkereskedő réteg a lókereskedelemben is intenzív közvetítő feladatot látott el. 201 Voltak települések - pl. Ónod (Borsod m.), amelyek arra rendezkedtek be, hogy az Alföldről 2 éves csikókat vettek, s azokat betörve adták el a Felvidék felé. 202 A szlovákság maga is lejárt a magyarsághoz lovat vásárolni. A zólyomi szlovákok a Garam mentén, a Kistompa (Hont m.) környéki magyar falvakból vitték az éves csikókat, 203 a gömöri fuvarosok Hortobágyig lementek a fiatal lovakért, 204 a varannóiak pedig falkánként vették meg a lovat Erdélyben és Moldvában, s azzal kereskedtek. 205 A lókereskedelemben a fajta kiválasztása lényegesebb szempont volt, mint a szarvasmarhával, főleg ökörrel, ill. tinóval folytatott kereskedésben. Mind a parasztság számára jelentős jövedelmet biztosító remondanevelés és -értékesítés, mind a fuvarozás tartósabb kapcsolatokat jelentett a tenyésztő körzetekkel (lásd még fuvarozás fejezetet). A paraszti gazdálkodásban - elsősorban a táplálkozásban betöltött szerepe miatt nagy jelentősége volt a sertéstartásnak; még az 1884. évi összeírás szerint is a hazai sertésállománynak 70%-a volt a parasztság tulajdonában. 206 A sertésekkel igen intenzív kereskedelem zajlott, mind belföldön, mind pedig a külföld felé. 207 Az egyes kistájakon belül, ill. a szomszédos tájak között zajló kereskedés mellett, a sertések esetében is jól kirajzolódik az Alföld és a Felvidék közötti intenzív forgalom. E vonatkozásban azonban az északi hegyvidék is intenzív kibocsátó volt, ahonnan a makkon hízott sertések ezreit hajtották a felső-magyarországi városok irányába. Radványi Ferenc a 18. század elején azt írja, hogy Nógrád megyében a „hegyekben sertéshordák bolyonganak, belőlük nem csekély hasznot húznak a földművesek." A Cserhát vidékéről a következőket jegyzi fel: „. . . a Cserhát erdei, melyek hatalmas őserdők, hosszában öt mérföldnyire is kiterjednek . . . óriási fák tenyésznek itt és a természet olyan bőkezűséggel kínálja a makkos legelőiket a sertéseknek, hogy e tájék lakosságának ebből adódik egész évi megélhetése, ugyanis a makkon kihízott ártányokat egész kondákban terelik a bányavárosokba és ott el is adják valamennyit. 108 A palóc és 198. K. Kovács Péter gyűjtése: EA. 10830. 199. SZMNA. Kommentár 123. Damjanich Múzeum Adattára 200. Vahot Imre 1M6. 13. 201. Paládi-Kovács Attila 1982. 44-45. 202. K. Kovács Péter gyűjtése: EA. 10827. 203. Gunda Béla 1940. 173. 204. Rácz Sándor 1983. 30. 205. Gunda Béla 1954. 86. 206. Vörös Antal 1976. 126. 207. Keleti Károly 1873. 121. 208. Radványi Ferenc 1711-1716. Kézirat 8, 15. Kiemelések tőlem.
