Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
formájú, olykor feliratos tartóedénye reklámozza minden jelentős városi kereskedésben. Számottevő kereskedés folyt a juhászok gomolyájáva.1 is: vagy maguk értékesítették azt vásárokon, piacokon, vagy - mint pl. Abaúj megyében - zsidó kereskedők révén jutott el a juhsajt a fogyasztókhoz. 157 Terjedelmi okokból nem részletezhetem tovább az egyes élelmiszer-féleségek kereskedelmét. Megfogalmazhatjuk, hogy a mindennapi életben minden élelmiszer árucikké válhat, s a mindenkori helyzet keresletet is teremt az egyes élelmiszerek számára az ecettől a gyúrt tésztáig, a sült libától 158 néhány darab tojásig, a sült gesztenyétől a rákig: minden szóba jöhet, ami egyáltalán fogyasztható. Természetesen néhány tanulsága így is körvonalazható az árucsere ezen szférájának. Amíg a -gabona-, bor- és gyümölcskereskedelem aránylag tartós, stabil táji kapcsolatok nyomjelzője, addig - úgy tűnik - a többi élelmiszer cseréje változékonyabb, a mindenkori gazdasági feltételekhez és lehetőségekhez jobban alkalmazkodó rendben zajlik. A társadalmi munkamegosztás fejlődése a 18-19. századra - a vásárok melletti - kialakítja a városi-mezővárosi piacok hálózatát, amelyek állandó felszívói a környező falvak élelmiszer-feleslegének. Amint az 1828-as összeírás adatai is jelzik, a 19. század elejére lényegében kialakul a városok és mezővárosok „vonzáskörzete", 159 ami gyakran eltérő cikkekkel zajló kereskedelmet, de állandó gazdasági kapcsolatot jelez. Valójában a Mária Terézia-kori úrbéri investigatiók vallomásai már specializálódott termesztői körzeteket is körvonalaznak, 160 és a gazdasági összeműködés beállt rendjét tükrözik az egyes tájakon belül. Ezek jelentős része a táji feltételekhez való alkalmazkodás primer megnyilvánulása, amelyet majd a jobbágyfelszabadítást követően vált fel - ahol arra lehetőség van - a piacorientált szakosodás. Régiónkban azonban a parasztüzemek zöme megmarad a korábbi élelemtermelő struktúránál, így a táji-gazdasági kapcsolatok meglehetősen nagy stabilitást mutatnak. 161 Szembetűnő, hogy az alapvető élelmiszerek tekintetében nagy hagyományú, nagy amplitúdójú és nagy volumenű csere zajlik az eltérő adottságú nagytájak között, aminek rendjét a hétköznapi élet praktikumában mind kisebb, apróbb viszonylatokra, kapcsolatokra „tördeli" a táji és társadalmi munkamegosztás. Az élelmi cikkek kereskedelme az árucsere fejlődésével egyre határozottabban a hetipiacokon összpontosul, ami nem jelent teljes függetlenedést a javak cseréjének nagy, történeti trendjétől. Az élelmiszerkereskedelem több síkon zajlott, amelyek önálló vonulatokként voltak jelen a tradicionális kereskedelemben: a közveden cserétől a közvetítő kereskedelem különböző formáiig, a házaló kereskedők jelenlétéig, s a szervezett árucsere eltérő formáiig a javak cseréjének minden hagyománya felbukkan ebben. Hangsúlyoznunk kell, hogy a csere ezen területe sem merev, változatlan struktúra: kölcsönösen hat egymásra a mindenkori gazdálkodás feltételeivel és lehetőségeivel, s ha nem is végletesen determinált, de meghatározott a táji adottságok által. Igazi sokszínűségében a polgárosodás révén bomlik ki, amikor nem csupán a paraszti mentalitást befolyásolja alapvetően, hanem a pénzgazdálkodás térhódítására is meghatározó módon hat. A különböző paraszti rétegek számára természetesen mást jelent az élelmiszer-kereskedelem. A legtehetősebbeknek a folyamatos gyarapodást, gazdagodást, a legszegényebbeknek a megmaradást, ill. minimális elmozdulást kötöttségeik merev rendjétől. A paraszti mentalitás egyik jellemzője feltétlenül az, hogy az önellátás, a saját szükséglet rovására is értékesít; ebben persze megint a szükség teremt végletes helyzeteket. 157. Paládi-Kovács Attila 1965. 145.; Bene Zsuzsanna gyűjtései, EA. 3019,6160. 158. Gunda Béla 1940. 172. 159. Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 160. Vö. Takács Péter-Udvari István idézett tanulmányaival. 161. Gunst Péter 1974. 29-31.
