Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

is, melynek terjedésében nagy szerepe volt a bolgárkertészetnek. Az itteni káposztatermést vagonszám szállították szerte az országba, sőt külföldre is, az értékesítésben a termelők és kereskedők is részt vettek.

142 Az 1870-1880-as években fejlődött ki a Losonc környéki falvak {Lüke, Ipolytarnóc, Tőrincs, Vilke, Panyidaróc, Kalonda, Rapp, Kismulyád és Terheled) intenzív kertkultúrája. A termelők paradicsommal, hagymával, zöldséggel, uborkával kereskedtek Gömör felé, bejárták a nyelvhatár mente magyar és szlovák falvait, de eljutottak termeivényeik Liptó, Zólyom és Turóc, ill. az északi szlovák városok felé is.

143 A Mátra-vidék számos települése csak burgonyából termelt piacra, lényegében az összes többi élelmiszerből behozatalra szorult. Pl. Bodony és Mátraderecske lakói Gyöngyösön vagy Párádon adták el krumplijukat. Nagy volumenű káposztatermesztés virágzott már a múlt század közepén Dél-Gömörben, ill. a Sajó-völgyben, a nagyra növő barinkai káposztával kiterjedt kereskedelem folyt.

144 A Sajó-völgy kertészetének jelentős hagyományára utal, hogy pl. a 18. században Sajónémeti (Borsod m.) lakói az egri vásáron kereskedtek a hagymájukkal.

145 Kisebb, elsősorban Miskolc környékére kiterjedő piackörzettel rendelkezett századunk első felében a Miskolc melletti Szirma zöldségkertészete. Említést érdemel még a bodrogközi Cigánd burgonyatermesztése, a korai cigándi nyári rózsa krumplit Ungvár, Munkács, Királyhelmec piacára is elfuvarozták. Miközben az északi hegyvidék - kisszámú - termesztő körzete más tájakra is exportált élelmiszert, lényegében ugyanezeknek a termeivényeknek az importjával is számolnunk kell régiónkban. A táji kapcsolatok rendszerénél részletesen is taglalom, hogy miként „szolgálták ki" tartósan egyes vidékek a szomszédos tájakat élelmiszerrel (pl. a Taktaköz a Hegyalját). De voltak országosan ismert termeivények, amelyeknek jól bejárt útjuk volt erre a tájra. Pl. a Gömör megyei Kövi lakói Makóra jártak le hagymáért. Szekéren hozták, később vagonokban szállították Tornaaljára, majd az asszonyok - szeptember és karácsony között - Szepes, Liptó és Sáros megyékbe vitték azt árulni.

146 A 18. században Rozsnyó és Miskolc volt a központja a méz kereskedelmének. Elsősorban a jól jövedelmező viasz miatt vásárolták össze a rozsnyóiak, ill. megbízottaik Erdélytől Bánátig a lépes mézet, de jelentős volt a város mézforgalma is: a 19.i században 1500-2000 q-ra rúgott évente. A rozsnyói mézet, amelynek a külföldi és a pesti piacon is nagy keletje volt, 1799-ig csak a helybeli kádárok által gyártott, s hitelesített „tonicskák"-ban lehetett árusítani.

147 A méhészettel kapcsolatos gömöri vándorkereskedelem adatait legutóbb Kotics /ózse/foglalta össze.

148 Jelen volt a méz a vásárokon és piacokon is, századunkban pedig, a kaptáros méhészek alkalmanként szekérrel is hordták árulni a friss mézet a közeli településekre. Bár a kenyérsütés a parasztgazdaságok mindegyikében elsősorban az önellátást szolgálta, a városok, mezővárosok körül már a korábbi századokban is tevékenykedtek sütőasszonyok, sőt egyes pékáruk, ill. tésztafélék készítésére specializálódhattak is települések. Bozena Nèmcova, a cseh széppróza egyik megteremtője, 1852-ben a következőket írja le a balassagyarmati piacról: „A magyarok a magasra kelt, lágy, fehér búzakenyeret szeretik, a szlovákok inkább a rozskenyeret fogyasztják. Naponként elég menynyiség kerül mind a két fajtából a piacra. A vidéki kenyérsütő asszonyok két naponként 142. Paládi-Kovács Attila 1982a. 378. 143. Paládi-Kovács Attila 1982a. 377-382. 144. Dobrossy István-Fügedi Márta 1983. 67-69. 145. Havassy Péter (kézirat) 86. 146. Rácz Sándor 1983. 30. 147. Nyiresy-Tichy Kálmán: Rozsnyó „tűzi rendje". Kézirat, EA. 667.; Magda Pál 1819. 371.; Tajták, L'adislav (red.) 1978.; TakácsSándor 1900. 474-478. ; Gunda Béla 1940. 280.; Bél Mátyás 1984. 281.; Gallo, Ján 1973. 79.; U. 1863. 252. 148. Kotics József Í9&8. 114-125.