Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Dám László: Építészeti régiók a Kárpát-medence északkeleti térségében

1. kép. Pitvaros ház kör alaprajzú konyhai kemencével. Észak-Bihar. Vuia, R. után zal szemben is, s ezek felgyorsították a funkcionális tagolódásban, a tüzelőberendezésben és füsttelenítésben végbement átalakulásokat is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a házterületeken belüli kisebb-nagyobb építészeti régiók elkülönítéséhez nem rendelkezünk minden esetben elegendő támponttal. Éppen ezért a továbbiakban inkább csak az eredmények összegzésére, és a problémák megfogalmazására vállalkozhatunk, mintsem azok megoldására. A lakóházak alaprajzi tagolódását, tüzelőberendezésének formáját és a füsttelenítés módját figyelembe véve a recens kultúrában az alábbi házformák különíthetők el: Erdély középső tájainak legelterjedtebb házformája, amit Kós Károly „pitvaros náz"-nak nevez. Ez a szamosi házterület domináló háztípusa, amely Bihar északkeleti részén, Szilágyban, Szatmárban, Ugocsa, Bereg, Ung déli részén és Észak-Szabolcsban egyaránt elterjedt. Vuia Romulus ezt a házat újabb keletű, de tipikus erdélyi képződménynek tekintette.

5 Soros alaprajzi elrendezéssel többnyire két vagy három osztatú {ház + pitvar, ház + pitvar + kamra, ház + pitvar + náztagolódású). Szobáját kandalló fűti, amelyet sátornak, sátorA-emencének, /cas/cemer?cének neveznek, s amit gyakran csempékkel borítanak. A pitvarban viszont kemence áll, amely főzésre és sütésre szolgál (1. kép). A tűzhelyek egymáshoz való viszonyát tekintve többféle változat alakult ki. Az egyik esetben a pitvarbeli kemence fűtése a szobai kandalló füstfogója 5. KÓS Károly 1972. 50-51.; VUIA, Romulus 1937. 398-400. és 5. térkép