Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Dám László: Építészeti régiók a Kárpát-medence északkeleti térségében

2. kép. A szobai kandalló és a konyhai kemencék elterjedése Északkelet-Magyarországon. 1 = kandalló, 2 = kör alaprajzú kemence, 3 = szögletes kemence alól történik, azaz a kemence szája a szobába nyílik. A Szilágyságban az sem ritka, hogy a kemence a helyiség válaszfalát áttörve részben a házban, részben a pitvarban áll. Ezek a Kós Károly által „kitolt" hátas sátoros kemencék feltehetően újabb fejlődés eredményei. Ez a megoldás a Szilágyságon kívül Szatmár keleti és északi részein is gyakori.

6 A másik esetben a kemence nem kapcsolódik a szobabeli kandallóhoz, hanem önálló pitvarbeli tűzhely, melynek fűtése is innen történik. A pitvarbeli kemencék a legtöbbször kör alaprajzúak, a szájuk előtti padka nyílt tűzhelyként is szolgál (tüszej) és gyakran kapcsolódik hozzájuk katlan is. A vizsgált területen elterjedésük különösen jelentős Észak-Biharban, Szilágy és Szatmár megye nyugati falvaiban, Bereg, Ung déli részén, tehát nagyjából a sík és hegyvidéki területek átmeneti sávjában.

7 A pitvaros ház füsttelenítése szintén kétféle módon történik. Ezek közül a legáltalánosabb az, amikor a szobai nyílt tűzhely és a kemence füstjét a sátornak nevezett füstfogó gyűjti össze, s innen kürtőn át jut a pitvarbeli, csonkagúla alakú vakkéménybe, amelynek nyílásain keresztül aztán a tetőtérbe távozik. Az alföldi házvidékkel érintkező területeken azonban már a múlt században általánossá vált a szabadkémény alkalmazása, amely domináns 6. KÓS Károly 1972. 140.; KÓS Károly 1974. 27-35. 7. Vö. VUIA, Romolus 1937. 5. térkép; KÓS Károly 1972. 134.