Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Füzes Endre: Zárszó

ZÁRSZÓ Füzes Endre A Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapcélkitűzéséből adódóan feladatának tekinti, hogy műhelye, fóruma legyen a magyar népi építészeti kutatásoknak. Azoknak a kutatásoknak, amelyek interdiszciplináris igénnyel, a téma jellegéből adódóan néprajzi, építészettörténeti, művészettörténeti, történeti és más megközelítésben foglalkoznak a magyar népi építészet különböző kérdéseivel. E törekvéseink sorában belső műhelyvitákat rendezünk, melyekre külső kollégákat is meghívunk. Kiadványainkat és könyvsorozatainkat olyan publikációs lehetőséggé szándékozunk fejleszteni, ahol az e témával foglalkozó kutatók közreadhatják kutatási eredményeiket. Fontosnak tartjuk azt is, hogy ilyen és hasonló konferenciákon ütköztessünk véleményeket, mondjuk el eredményeinket, és a viták során kölcsönösen sarkalljuk egymást további kutatásokra. E konferencia megrendezésekor nagyszerű partnert találtunk a Herman Ottó Múzeumban, mely tudományos műhely jellegét az itt rendezett konferenciákkal és a konferenciákat követő kötetekkel már korábban is igazolta. Munkatársaival teljes egyetértés volt abban, hogy ezt a konferenciát szenteljük az északkeleti térség építészetének a vizsgálatára, mely annyi kérdőjelet támasztott a kutatókban az elmúlt időben, és amely annyi kérdőjelet tartalmaz még ma is. Azt a tájat, azt az építészeti zónát vizsgáltuk meg, amely túllép országhatárakon, sőt a Kárpátok koszorúján is, ahol a történelem folyamán ezt az építészeti hagyatékot, amit a néprajzkutatók még megtaláltak, rendkívül sokféle, különböző intenzitású hatások érték délről, keletről, északról. Ahol a különböző etnikumok, a különböző társadalmi rétegek és csoportok ezt az építészeti képet rendkívül változatossá tették. Önmagában az a tény, hogy erre a konferenciára több mint százan eljöttek, igazolja célkitűzésünk, módszertani törekvésünk helyességét is. Azt, hogy a téma megközelítését tegyük valóban interdiszciplináris jellegűvé. Régész, történész kollegák hozzászólásával és előadásaival történetileg mélyítsük el e táj népi építészetének a vizsgálatát. De azt is tudtuk, hogy nem állhatunk meg a határon, és azt hiszem, hogy nagyon jól tettük, hogy külföldi kollégákat hívtunk, és nagyon köszönjük nekik, hogy Kárpátaljáról, Csehszlovákiából eljöttek és kutatási eredményeikkel itt megismerkedhettünk.