Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Petercsák Tivadar: Az erdőmunkások építményei Észak-Magyarországon

bejáratát védő gádor fejlettebb fokozatot jelent, ugyanakkor az oldalak hiánya alacsonyabb technikai szintet mutat. Fejlettebb vonás a debreceni karámban a differenciáltabb tagolódás, minden személynek saját része van, amelyet senkivel sem kell megosztani.

41 A típus előfordulását magyar nyelvterületen máshonnan nem ismerjük, de Lonkay Antal az Erdészeti Lapok 1908-as évfolyamában közli a máramarosi rutének kórkaliba\á\, amely ennek továbbfejlesztett változata.

42 A hét méter átmérőjű, 25 favágó elhelyezésére alkalmas kunyhónak már 80 cm magas oldala van, s ezen és a középre állított 4 oszlopon nyugvó süvegfákon fekszik a zsindellyel fedett tetőszerkezet. A téli használatra készített körkalibát fenyőgallyakkal, földdel is beborítják, hogy jobban tartsa a középen égő tűz melegét. A régi típusú kerek kunyhó használata Európa más tájain is jellemző lehetett, minthogy Erlxon Finnországból közli egy megközelítően hasonló kunyhó szerkezeti rajzát.

43 Favágók és mészégetők legerősebb és huzamosabb használatra épített kunyhótípusa a jármas kunyhó, szlovákul jármem koliba (Répáshuta), Bükkszentkereszten két ódalos kunyhó, Felsőtárkányon szegletes kunyhó, Bükkzsércen kuliba, Dédesen és Mályinkán boglyakunyhó a neve.

44 Ez négyzet vagy téglalap alaprajzú, felül nyitott építmény. Az egész szerkezet négy ágasfán nyugszik, melyeket a földbe vernek. Két ágasfa a kunyhó bejáratának két oldalán, kettő pedig velük szemben hátul helyezkedik el. Az ágasfákon elölről hátrafelé egy-egy szelemenként alkalmazott rúd fekszik, melyeket egy-egy faragott gerenda, a járom fog össze. Erről kapta nevét a kunyhótípus, kétségtelenül azért, mert ez a konstrukció fő jellemzője. A szelemengerendákon nyugszik a kunyhó két oldala. Az oldalakat két-két sor széles hasított palló alkotja. A felső sor vége a földön nyugszik, az alsó sor pedig a kunyhó egész oldalát végigérő vastagabb fatörzs, az ormos vagy gantnár (Répáshuta) tetején. A kunyhó elejét és hátát merőlegesen az oldalakhoz, illetve a hátsó járomhoz támasztott hasábfák képezik. Ajtaja nincs, rendszerint a szekér oldaldeszkáját támasztják a bejárat elé. A kunyhó oldalai a tetőn nem érnek össze, a középen rakott tűz füstje ott távozhat a szabadba (13. kép). Eddigi ismereteink szerint ezt a kunyhótípust Észak-Magyarországon csak a Bükk hegységben építették az erdei munkások. Bakó Ferenc feltételezi, hogy a jármos kunyhóformát a 19. század végén szlovák nemzetiségű erdei munkások (faragók) honosították meg a Bükk hegységben, s ezt a magyarok is átvették. A kunyhó eredeti mérete 6-10 személyes volt, de a fakitermelők 20 személyesre is építették, a mészégetők használatában viszont négy férőhelyesre szűkült le.

45 A bükki jármas kunyhóval szinte azonos formát ismerünk Székelyvarságról. A favágók kunyhójának fő szerkezeti eleme itt is négy ágasfa (amelyeket a pirje-fák kötnek össze) és a két járom, aminek ott kocs a neve. Az ormosokat itt 3-3 fekvő borona helyettesíti, fedése pedig vörösfenyő rudakkal van leszorítva.

46 A jármas kunyhó egy variánsát közli Paládi-Ko41. N. BARTHA Károly 1946. 67-71. 42. LONKAY Antal 1908. 791-794. 43. ERIXON, S. 1947. 80. 78. ábra. Közli BAKÓ Ferenc 1968. 89. 44. BAKÓ Ferenc 1968. 69-73.; BOZÓ József 1970. 111.; MÁDAI Gyula 1970. 24-25.; PETERCSÁK Tivadar 1984a. 91. 45. BAKÓ Ferenc 1968. 72-72. 46. TAGÁN Galimdzsán 1943. 53-55.