Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Cseri Miklós: A kisnemesi építészet sajátosságai a Kárpát-medence északkeleti régiójában

sodik felében jelentek meg Észak-Magyarországon, s csak a 19. század első felétől váltak általánossá. Nógrádban a jelzett időszakban épült kúriák mintegy 80%-a szilárd anyagú oszlopos tornáccal épült, míg Hevesben ugyanez a szám 35%-ot tesz ki.

83 A 19. század első felében Szabolcsban összeírt épületek között tornác vagy ámbitus elnevezéssel legtöbbször nemesek udvarházaira vagy egyéb kiváltságosok épületeire vonatkozóan tudósítanak. A Rétközben pl. a bogdányi nemesházak közül minden ötödik tornácos volt, legtöbbször fából építve.

84 Észak-Nyírségben a 19. század elején a hasonló külalakú házaknál „külábas tornácokat" emlegetnek a kisnemeseknél, míg itt a paraszti építészetben csak a századfordulón jelent meg nagyobb számban.

85 Gömörben a kisnemesek lakóházain csak a 19. század második felétől tűntek fel azok a gyönyörű kivitelezésű oszlopos tornácok, melyek oly jellemzőek a táj népi építészetére. Ugyanitt a parókiák, a birtokos nemesek házai, a kúriák már korábban is éltek vele, de a kisnemesi tömegek zöme csak a jelzett időszakban ékesítette vele lakóházát. Vannak viszont egyes területek, mint pl. a Medvesalja vagy a Szárazvölgy, ahol csak a kisnemesi réteghez kötődik a homloktornác vagy más néven oromtornác kialakítása, időben a 19. század közepe táján. Szintén Gömörben csak a kisnemeseknél fordult elő a ház bejárata elé emelt, oszlopokkal alátámasztott, timpanonos kiugró tornác, az ún. ámbitus. Zádorfalva, Szuhafő, Naprágy, Hubó legmódosabb kisnemesi családjai körében terjedt el, igen szórványosan.

86 Saját tapasztalatomból ismerem, hogy pl. Zádorfalván, a kevésbé tehetős kisnemesek és utódaik e kiugrós, középrizalitos formát, anyagi tehetség híján fából, fűrészelt díszítéssel alakították ki. A paraszti építészetben ez a kiugrós forma igazán nem is lett népszerű Gömörben, saját gyakorlatukban inkább a hosszhomlokzati, oszlopos-íves, mellvédes tornácformákat kedvelték.

87 A reneszánsz építészetből kinövő tornác, a maga formai és szerkezeti megoldásaival és sokszínűségével a leginkább volt alkalmas az adott népréteg, esetünkben a kisnemesség számára, hogy társadalmi státusukat, a parasztoktól való másságukat a lakóház külső megjelenésében a legegyértelműbben kinyilvánítsák. Feltehetően hasonló megfontolásból vált ez az építészeti megoldás a leggyorsabban elterjedő és legnépszerűbb elemmé a paraszti építkezésben is.

88 Lényegében a 16. századtól a 19. század közepéig a kurialista-kisnemesi építészet legjellemzőbb sajátossága lett és maradt a tornác és az ámbitus. Néhány elszórt adattal rendelkezem arról, hogy a nemesi portákat már a 18. század végén kerítéssel választották el a többi portától, ugyanakkor a 83. BADÁL Ede 1987. 185-187. 84. PÁLL István 1987. 40-41. 85. PÁLL István 1988. 57.; NYÁRÁDY Mihály 1938. 56-58.; KISS Lajos 1961. 599-601. és 603. 86. DÁM László-D. RÁCZ Magdolna 1986. 60.; DÁM László 1987. 94-95.; BUDAY Endre 1979. 24. 87. CSERI Miklós 1987. 84-85. 88. Lásd ehhez: BALOGH Jolán 1967. 82-108.; CS. DOBROVITS Dorottya 1983. 30-31.; VARGHA László 1964. 151-175.