Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Cseri Miklós: A kisnemesi építészet sajátosságai a Kárpát-medence északkeleti régiójában

p ... -i!v akKor iö csak nemesek és egyéb kiváltságosok lakóházain/

9 Heves és Nógrád megye 18-19. század folyamán épült kúriáinak kb. 10%-a volt zsindellyel fedett.

50 A fazsindely megszerzésének két módja volt ismeretes: az egyik a helyben hasított (főleg bükk) zsindely, melynek készítésére Észak-Nógrádban, Heves egyes körzeteiben, Gömör, Abaúj, Zemplén északi részén specializált települések alakultak ki.

51 A másik megoldásként a vizén, főleg a Tiszán úsztatott zsindely (főleg fenyő) megvásárlása jöhetett számításba. Mivel mindkét esetben vásárlási kényszer lépett fel, előnyösebb helyzetbe kerülhettek a vagyonosabb néprétegek, így a kisnemesek is. Ugyanakkor Bakó Ferenc igazolta, hogy éppen a fentebb említett zsindelyhasító központok környezetében az átlagosnál jóval nagyobb volt a paraszti épületek zsindellyel történő lefedése.

52 Hasonló jelenség volt megfigyelhető a gatterek, az úsztatott fa kikötőhelyeinek környékén is.

53 Nyilvánvaló tehát, hogy egy-egy építőanyag, jelen esetben a fazsindely használata gazdasági, vagyoni, társadalmi és jogi tényezők által alapvetően meghatározott, de ott, ahol kézenfekvőnek tűnik beszerzése, ahol specializált készítőközpontok alakultak, ott a népi gyakorlat a fentebb említett korlátozó tényezők ellenére is saját használatába vonta az említett anyagot. Szintén a kiváltságos társadalmi rétegeknél tűnik fel először az égetett cserép, mint tetőfedő anyag. Hevesben már a 18. század közepétől vannak adataink nemesi és egyházi épületeknél a cseréptetőre,

54 de igazi elterjedési időszaka a 19. század eleje. Az ekkor épített nógrádi és hevesi kúriák 76%-a volt cseréppel fedett.

55 A 18. század végétől megjelenő uradalmi cserépégetők, a tűzvédelmi hatósági előírások és a 19. század elejének kedvező konjunkturális viszonyai tették lehetővé, hogy a kiváltságos néprétegek a 19. század elejétől folyamatosan áttérhettek a cseréptető alkalmazására. Még így is, Gömörben pl. a kisnemesek csak a 19. század második felének nagy építkezései hatására hagytak fel a zsindely, illetve a zsúpfedéssel és tértek át a cserépfedésre.

56 Páll István Szabolcsban kimutatta, hogy a 19. század közepéig zsindely mellett a cserép egyértelműen csak a nemesi, egyházi és polgári építkezés sajátja volt.

57 Megítélésem szerint a cseréppel történő házfedést a 19. század közepéig bátran tarthatjuk a kiváltságos néprétegek, illetve a kuriáiis építészet sajátjának. Páll István szabolcsi kutatásainak elemzése során, számomra érdekes jelenség tűnt fel. Egyes településeken a kisnemesek mindig más tetőfedő anyagot részesítettek előnyben, mint a faluban élő nem nemesek. Észak-Szabolcsban pl. a 19. század elején a jobbágyok szalmával vagy gazzal fedték épületeiket, a nemeseknél viszont a nád volt a legelterjedtebb. Kenézlőn 49. PÁLL István 1987. 37.; PÁLL István 1988. 62. 50. BADÁL Ede 1987. 176- 177. 51. BAKÓ Ferenc 1978. 57-58.; LÉNÁRT Andor 1983. 201-209. ; CSERI Miklós 1986. 212-213. 52. BAKÓ Ferenc 1978. 58. 53 Lásd ehhez pl. CSERI Miklós 1986. 214.; PÁLL István 1987. 38. táblázattal is. 54. BAKÓ Ferenc 1978. 77. 55. BADÁL Ede 1987. 177. 56 CSERI Miklós 1987. 60-61.; DÁM László-D. RÁCZ Magdolna 1986. 46-47. 57. PÁLL István 1987. 37.