Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Cseri Miklós: A kisnemesi építészet sajátosságai a Kárpát-medence északkeleti régiójában

A talpas-vázas szerkezet, főleg zsilipéit falkitöltéssel a korábbiakhoz képest lényegesen bonyolultabb ácsszerkesztéseket, kötéseket és illesztéseket igényelt, melyek feltételezték képzett ácsmesterek jelenlétét az építkezésen. Ez pedig már egyfajta vagyoni szint elérését igényelte az építtetőtől. Nem véletlen tehát, hogy a paraszti gyakorlatban jobban terjedt a sövényfal vagy a vertfal, a faépítkezés visszaszorultával. Födémszerkezetek Az egyes lakóhelyiségek lefedése, lepadlásolása terén a jelenlegi szűkös források nem adnak lehetőséget az időbeni különbségtételre a nemesi és paraszti gyakorlat között. Ismereteink szerint a 18. század elejére a lakóhelyiségek lepadlásoltak voltak Észak-Magyarországon, fenntartva azt, hogy a lakóház egyes mellékhelyiségei (pitvar, kamra, istálló) padlás nélkül lehettek akár még a 19. század végén is.

29 Az a néhány adatunk, amely nemesházakra vonatkozóan már a 17. század végén emleget ún. „feir ház"-akat - mely lepadlásoltságot és füsttelenítettséget takar

30 - és a középkori világi és egyházi épületek kimutatható korai lepadlásoltsága azt sugallja, hogy a kiváltságos rétegek lényegesen korábban eljuthattak a födém használatához. Sajnos a paraszti épületekre vonatkozó elégtelen források miatt egyértelmű következtetés levonására nincs módunk. Ami konkrétan a nemesi-kuriális építészethez köthető, az az egyes helyiségek boltozattal történő lefedése. A boltozott födémek építése olyan szakértelmet kíván, hogy csak magasan kvalifikált építőmesterek vállalkozhattak elkészítésére. Ráadásul a rendkívül dekoratív térkiképzést eredményező donga-, kereszt- és csehsüvegboltozatok kimunkálása szilárd építőanyagokat (kő és tégla) is igényelt, melyek a 18-19. század folyamán főleg a kiváltságosok építő gyakorlatában voltak általánosak. Végül is e két fő ok következtében nem terjedhetett el a boltozott födém népi építkezésünkben.

31 Noha Észak-Magyarországon a boltozott födém korántsem volt olyan elterjedt a kisnemesi-kurialista építészetben, mint pl. a Balaton-felvidéki vagy a bakonyi kisnemesi falvakban, azért a 17. századtól folyamatosan kimutatható. A jelenlegi épületállomány azt jelzi, hogy használata akisnemesek körében is egyfajta módosabb állapot függvénye volt. Heves, Nógrád és Borsod megyei példák mellett Szabolcsból és Szatmárból is ismerünk kereszt- és dongaboltozatos kisnemesi kúriákat a 18. század közepétől folyamatosan.

32 Ugyancsak dongaboltozatok fedték a kisnemesi kúriák alá épített pincéket is, s Hevesből ismeretesek téglaboltozatos istállók és magtárak is nemesi portákról. Ez utóbbiak feltehetően a nagyobb földesúri-uradalmi építmények hatására alakulhattak ki.

33 Nemesi-városi épületekre vonatkozóan néhány adatunk arra mutat, hogy a gerendafödém csak eme kiváltságos rétegnél volt megfogható - elvétve a 17-18. században, noha a recens és közelmúlt paraszti épületeinél sehol 29. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 82-84.; BALASSA M. Iván 1981. 120-127. 30. H. TAKÁCS Marianna 1970. 184-186.; BAKÓ Ferenc 1978. 56. 31. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 85.; BAKÓ Ferenc 1985. 240. 32. KISS Lajos 1961. 599. és 603.; PÁLL István 1987. 15. ; NYÁRÁDY Mihály 1938. 58. ; GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János 1981. 53-54. 33. BAKÓ Ferenc 1985. 240.; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 85.