Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Cseri Miklós: A kisnemesi építészet sajátosságai a Kárpát-medence északkeleti régiójában

e található párhuzam. Nemesi használatban aztán tovább élt, s pl. az 1830as években épített szabolcsi Mudrány-kúriánál ilyen födém található.

34 A Borovszky-féle vármegye monográfiában Komoróczy Miklós, Gömör stépéletének leírója a következőket írja a födém egyik fontos eleméről, a mestergerendáról: „Külön meg kell emlékeznünk azokról a remekbe készült mester gerendákkal bíró hazakról, amelyeket hajdanán a gömöri és kishonti bocskoros nemesek a régmúltban rengeteg erdőséggel borított vidéken építettek és amelyekből Szentsimonban, Alsó- és Felső-Hangonyban, Simonyiban, Serkén, Méhiben Ragályon, Zubogyban, Trizsben, Zádorfalván, Hubón és Poszobán még ma is több ilyen épület rendületlenül áll."

35 A jelenleg is fennálló kisnemesi és paraszti épületállomány azonban egyáltalán nem erősíti meg ezt az állítást Gömörben. A 19. század közepétől, amikor is a korabeli épületállomány szinte teljesen kicserélődött, a mestergerenda fokozatosan kiszorult az építőgyakorlatból, sőt a módosabb parasztok mellett éppen a volt kisnemesek utódai azok, akik a maradibb deszkafödém és mestergerenda helyett a síkmennyezetet a stukatóros födémet részesítik előnyben.

36 Ugyan már a 17. századtól kezdve vannak adataink mestergerendás nemesi házakra, de a paraszti építőgyakorlatban is folyamatosan jelen van. Nógrádban 1787, Hevesben 1792, Borsodban 1776, Beregben pedig 1722 a legkorábbi datált mestergerendás parasztház.

37 Jelen ismereteink szerint nincs okunk feltételezni, hogy a mestergerenda egy bizonyos időperiódusban csak a kisnemesi építészet sajátja lett volna. Tetőszerkezet Észak-Magyarország területén sem a források, sem a recens gyűjtések nem tártak fel ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű nemesi-kisnemesi lakóházakat, holott a paraszti gyakorlatban ismeretes volt. Lényegében a 18. századtól kezdve dokumentálhatóan bizonyítható, hogy a szarufás tetőszerkezet volt az általánosan elterjedt tetőszerkezeti forma.

38 Ugyanakkor egyes kistájakon kimutatható a tetőszerkezet anyagának és minőségének különbözősége a két társadalmi réteg között. Szabolcsban a nemesek már a 18. század végén, a 19 század elején is szívesebben használtak fenyőt a szarufákhoz, ; nint a parasztok, akik a helyben megszerezhető tölgyet vagy egyéb gyengébb íaféleségeket részesítették előnyben. A fenyőt a nemesek a Tiszán úsztatták le és a kikötőkből vásárolták meg, majd szállíttatták az építkezés színhelyére. Természetesen ehhez nem volt elegendő magában a nemesi lét, megfelelő anyagi helyzet is szükségeltetett. Meg kell említenem azt is, hogy pl. éppen ezen a területen, a pontusok

; a gatterek közelében lévő falvakban a nem nemesi rétegek is felhasználtak az úsztatott fát, nemcsak a nemesek.

39 Tehát a nemesi lét csak egyike volt azoknak az összetevőknek, amelyek egy táj, kisebb régió építészetét befolyásolhatják. 34 BALASSA M Iván 1981. 125-127. és 143. 35. KOMORÓCZY Miklós 1903. 167. 36. Lásd ehhez: CSERI Miklós 1987. 55-56.; DÁM László-D. RÁCZ Magdolna 1986. 42.; BALASSA M. Iván 1981. 125-127. 37. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 83. 38. BALASSA M. Iván 1981. 116-120.; BAKÓ Ferenc 1978. 55.; BAKÓ Ferenc 1969. 455. 39. PÁLL István 1987. 27-29.