Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Kecskés Péter: A mezővárosi lakóházak alaprajzi típusai Észak-Magyarországon

32. kép. Mád, Táncsics u. 43. a. lakóház alaprajzi vázlata, b. présház alaprajza Nem feladatunk most a bemutatott házak történeti kapcsolatait az uradalmi és kastélyépítészet vagy a nemesi-polgári építkezés irányában kutatni. Csak annak megállapítására szorítkozunk, hogy mezővárosi kőbányákból kitermelt anyagból készültek a 18-19. századi kapás zsellérek, szőlőbirtokos jobbágyok és nemesek kőházai is, melyeket az erdőbényei, mádi, tállyai vagy gyöngyösi és pásztói stb. kőfaragók és kőművesek építettek. Az építmények méreteiben, kubatúrájuk nagyságában, a kőnyílászárók díszítettségében és a történeti stílusokhoz felzárkózás ütemében van meghatározó különbség. A további vizsgálatoknak „anyagszerűen" a lokális kultúrák történeti mélységei felé kell hatolnia.

80 e) Külső pincés lakóházak Az észak-magyarországi céhes-szőlőmonokultúrás mezővárosi lakóházak funkcionális, településszerkezeti és építészeti vizsgálata során eddig a „házipincés" építményekkel foglalkoztunk. A lakóházak és pincék elkülönülése is jellemző volt a 17-19. században, különösen a mezővárosi társadalom két rétegénél. Egyrészt a zselléreknél, akik nem tudták egyszerre megépíteni pincés házukat, s csak később készülhettek kisebb boltozott lyukpincék a telken vagy a pincesoron. Másrészt a nemesi birtokosoknál alakulhatott ki megosztás: árufeleslegeiket, gabonájukat és boraikat a telken külön épített gabonáspincében vagy nagyméretű boltozott és vájt lyukpincékben helyezték el a pincehegyen. Tokaj-Hegyalján a lakó- és a tároló tereknek városon belüli megosztásának volt egy feldolgozástechnikai indoka is. Ugyanis a lábbal taposó mustnyerés még kinn a szőlőhegyen, éppen a dézsmás és urasági szőlők feldolgozásánál dominált, így a termést a „külső pincébe", tehát vagy a telken külön épült pincébe vagy a hegyi pincébe, a pincesori tárolóhelyre szállították. Ez a magyarázata annak, hogy a telki és hegyi pincéknél legtöbb80. Az észak-magyarországi kuriális építészethez: BADÁL Ede 1987., az uradalmi építészethez Cs. DOBROVITS Dorottya 1983., mely tanulmányokban több mezővárosi adat is szerepel. - A bodrogkeresztúri kőbánya korai említése (1686): „Város hegyen vagyon egy kőbánja Földes Ur számára való, melyben a kő hánjásnak ölitül a regi mod szerint szokot járni hat-hat pénz . .."(UeC 5/1979. 64.). - Mádi kőműves és ácsmesterek összeírása (1648 és 1761): U eC 6/1981. 132.