Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Kecskés Péter: A mezővárosi lakóházak alaprajzi típusai Észak-Magyarországon

ször nem találunk présházat (és szőlőprést sem), bár a bérbe préselésnek jelentős szerepe volt.

81 Ilyen összefüggésben beszélhetünk mezővárosi külső pincés házakról, amelyeknek egyik változata a telki pincés, a másik a hegyi pincés konstrukció. A fentieket mádi példákkal illusztráljuk. A 18. század végén épült az a két lakóegységessé bővült lakóház, amivel szemben a telek másik oldalán kétszintes gabonáspincét építettek. A felső, gerendafödémes granárium szinten beépített rekesztes hambárokat találtunk, az alsó dongaboltozatos pincében bort tartottak. A helyi kőből sár kötőanyaggal készült épület nyílászárói kőkeretesek és vasrácsosak, a rövid oldali pince - és a hosszú oldali gabonás bejáratát kétszárnyú vastáblás ajtó védi. Az épületet a múlt században fenyőzsindellyel fedték. A telki pincének ez a módosabb, kisnemesi változata (Magyar u. 20.) (33. kép).

82 Gyakoribb volt az a folyamat, melynek során a zsellér családnak csak szerényebb kőházra futotta, s csak később építhetett telkére pincét. Ilyen épületet kutathattunk meg az Árpád u. 21. sz. alatt. A 19. század elején épült szoba + konyha + kamra beosztású épület mellé istállót a századfordulón toldottak. Az 1869-ben az első szobát kéttagú, a hátsó szobát négytagú napszámos család lakta közös konyhahasználattal. A tüzelők feltárásakor az első szobában megtaláltuk a kívülfűtős téglából boltozott kemencét, felette pedig a kívülfűtős (valószínűleg táblás) kályha száját, míg a hátsó szobában kőalapozású, boglyakemencével fűtöttek. A két kapás család közül az egyik 1870 körül falazott elejű, kváderkőből boltozott pincét tudott építeni a házzal szemben. Az 1907-es telekkönyv szerint: „a jószágtesten lévő ház első szobája és a külön épült pincze ház Kelemen Orbán tulajdonát képezi" (34. kép).

83 A hegyi pincés lakóházak alakulásának történetét összefüggéseiben kevéssé ismerjük, a kutatás ugyanis az egyik részről, a pincékről hírt adott (pinceszer, -hegy, -domb és -sor), többször kimutatva 18. századi ásásukat.

84 A kérdés másik oldalát, hogy melyik lakóházhoz, gazdasághoz melyik pince (vagy pincék) tartoztak, általában figyelmen kívül hagyták, holott a pincék értéke a hagyatéki leltárak szerint néha jelentősebb volt, mint a lakóházaké.

85 Most csak arra van terünk, hogy a mádi hegyi pincék három csoportjára utaljunk, melyek közül kettő (a templomdombi Pincehegy és a Táncsics utcai pincék) főként a külső és helyi nemesség ászokpincéi voltak, míg a Magyar utcai zsellérpincéket a kapások használták. A pincék bejárati homlokzata 81. Külső pincékre további adatsorok: Nagybörzsöny: FAN 830., Eger: FAN 775., Mád: FAN 1202., Tolcsva: FAN 1020. 82. FAN 2987. Sárospataki adat (1631): „szabad akarattja szerent, Deseö Gergely teön illyen vallást, hogi eö neki ugian az also Hostatban egi romlott, es be omlott pinczeje leuen, annak megh epitesere fogatta melléje, maga elégtelen leuen, Kusitt Jánost. Illen formán, hogi az udvarán leueö romlott pinczett, egyenleö akaratból magh epitven, az derek pinczet egyenleö akaratból birjak, de az minemeö saját lyuk pinczeje abból az derek pinczebeöl, Deseö Gergelinek vagyon, ahoz Kusitt Jánosnak semmi keözi ne légien, hanem ahoz hasonló pinczet, eöis szabadon ásathasson . . ." (ROMÁN János 1964. 80.). 83. KECSKÉS Péter 1988. 36-37. 84. Lásd a 33. és 81. jegyzetek anyagát. 85. Az ilyen irányú kutatást nehezíti, hogy a külső pincék nem voltak adókötelesek, illetve telekkönyvezésükre sem került sor (PAP Miklós 1985. 184-185.).