Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Kovacevicova, Sona: A népi és a városi építészet közötti kapcsolatok Szlovákia múltjában

mind pedig a munkafegyelem tekintetében az élenjárók közé tartoztak. Az ily módon szervezett munkacsoportoknak a pesti, bécsi és a prágai építkezésekhez való szerződtetését kiváló építészek bonyolították le. A 19. század végén az ilyen építőcsapatok még Amerikába is eljutottak. Ilyen kőműves csapatok jártak el Németpróna (Nemecké Pravno), Privigye (Privezda), Pozsony (Bratislava) Rimaszombat (Rimavská Sobota) környékéről is munkára. Szervezésükről, működési területükről azonban egyelőre nem tudunk annyit, mint például a liptói kőművesekről, mivel tevékenységük megismerésére és bemutatására még nem akadt krónikás. Az ilyen építőcsapatok építő tevékenysége, s tágabb értelemben véve kulturális hatása is jelentős volt. Egy-egy városépítési szezon után saját falusi környezetükben olyan építési eljárásokat alkalmaztak, amelyeket ott sajátítottak el (új építési anyagok, technológia, térkihasználási lehetőségek, újszerű fűtési megoldások, vasváz alkalmazása stb.). A szűk telkeken, melyek a történelmi és vagyonjogi körülményeknek köszönhetően alakultak ki a Felvidék északi és középső vidékein, olyan házakat kezdtek építeni, amelyeknél a lakóház terei nemcsak hosszában, egymás utáni, hanem fölfelé, egymás fölé is bővültek (mosókonyha kéménnyel, boltozott kamra a konyha felett, tűzhelyes konyha). Az asztalosok a tipizált háromszemes, kétszárnyú ablakokat, a kettős ajtókat, a stukkókészítők a stukkódekoráció lehetőségét hozták magukkal. A városi példák (megyeházak, kastélyok, kaszinók), a városi ízléshagyományok és az általános technológiai-építészeti újdonságok alapján nőtt ki a vidéki kő/tégla házak regionális varibilitása, az a típus, amellyel még a 20. század első felében is találkozhatunk.

17 A kőművesek - főleg a liptóiak - azonban nemcsak az új építkezési ismereteket, hanem a városi életmódot, az egyesületi szervezkedést, a szakoktatást, a sportot stb. is magukkal hozták és terjesztették el a falusi környezetben.

18 A vidék városiasodása A 19. század vége és a 20. század A korszak kezdete a 19. század vége, amikor Szlovákia tervszerű iparosítása megindult. A városi életstílust legkorábban a városközeli települések, bizonyos központok körzetében található munkásnegyedek kezdik utánozni, ahol nem az érintett központok lakosságának nagysága, hanem a prosperálásuk és távlataik voltak a meghatározók (pl. nemcsak Pozsony és Budapest jöttek számításba, hanem Rózsahegy-Ruzomberok, Lipótszentmiklós-Mikulás, Túrócszentmárton-Martin stb. is). Ennek a közel egy évszázadig tartó urbanizációs korszaknak volt néhány olyan szakasza, amelyeket az átépítések intenzitása és az alkalmazott háztipológia jellemzett. A korszak közös 17. Történelmileg ezt a tény MENCL, V. nem értette meg, amint ezt az egyébként kitűnő munkája, Lidová architektúra v Őeskoslovensku, Praha, 1980. is bizonyítja. Csehország és Szlovákia közötti különbséget a kő (tégla) és faépítészetben látja, ami viszont nem konstans, hanem csupán az idő által befolyásolt különbség. 18. KOVAÖEVlCOVÁ, S. kutatásai, 1988., 1989.