Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Kovacevicova, Sona: A népi és a városi építészet közötti kapcsolatok Szlovákia múltjában

jellemzője az a törekvés, melynek célja a városon és a falvakban élő lakosság lakásviszonyait olyan mértékben javítani, hogy az optimumot a lehető legminimálisabb ráfordítással érjék el. A korábbi ösztönös megoldáskeresést az építészek tervszerű munkája váltotta fel, ez elsősorban azokra a szociális-társadalmi mutatókra támaszkodott, amelyeket a világon legelőször a 19. század közepén a Rajna vidékén és Angliában alkalmazták.

19 A szociális mozgalom kívánalmainak és az új munkaerő-kereslet szükségleteinek megfelelően ezek a megoldások fokozatosan Közép-Európába is beszivárogtak és a bécsi, budapesti, berlini, prágai és a pozsonyi bér- és magánházépítést is befolyásolták.

20 A két világháború közötti időszakban ez az urbanizációs folyamat (azaz a városiasodás, vagy a városnak a vidékre gyakorolt hatása) Szlovákiában új lendületet kapott. A harmincas években a Csehszlovák Köztársaság szociális programjának megfelelően, a politikai pártok (a Szociáldemokrata és a Kommunista Párt) nyomására a kormány egy sor olyan intézkedést foganatosított, amely a városokban és a falvakban biztosította a széles néprétegek számára az egyéni és a tömeges lakásépítés lehetőségét. A vidéki építkezés elsősorban önerőből történő építkezés volt. Előnyös kölcsönökhöz azonban csak az jutott, aki figyelembe vette és betartotta a szilárd építőanyagok - kő, tégla - felhasználására, a világítási és fűtési elvek betartására, a tűzbiztonsági és szigetelési előírásokra vonatkozó szabályokat. Az ilyenfajta építkezéseket (3 méteres falmagasságig) a kőművesmesterek végezhették. Ebben az időben épült fel azoknak a kőházaknak a nagy része, amelyek a kőművesipar elsajátításának magas fokáról és az építőmester városi ízléséről tanúskodnak, de ugyanakkor a hazai - vidéki - hagyományokból indulnak ki. A városok közelében és az elővárosokban azonban már ekkor is épültek azok a négyzet alaprajzú házak, amelyekben főleg a hivatalnokok és a mesteremberek családjai éltek. Az építészettörténészek ma azt állítják, hogy a kertben álló négyszögletes házak ideája a Bauhaus műtermeiben születtek meg, mégpedig a tér funkcionális szerepe maximális kihasználásával, az építkezési területtel, az építőanyaggal való lehető legnagyobb takarékossággal, a megvilágítás, a fűtés, a szigetelés és a természettel való kapcsolat követelményének figyelembevételével. Ezek a lakóházak belső higiéniai felszereléssel, legtöbbször saját vízvezetékkel és csatornahálózattal épültek. Az ilyen házakat a városi tervezőirodákban többféle változatban tervezték meg, és a lakásszövetkezetekkel építették fel. A két világháború között Szlovákiában az ilyen négyzet alakú házak és a soros elrendezésű épületek építését egyaránt a munkás építőszövetkezetek végezték, melyeket azok a kőművesek alapították és irányították, akik 1918 előtt inkább a nagyvárosi építkezésekbe kapcsolódtak be. A 20. század első felében a két háztípus szinte kötelezővé vált, mégpedig olyan mértékben, hogy ebből a két formából indult ki később a hatóság által 19. LANGE, I. Formen und Entwicklung des Bergmannshauses von den Anfangen bis zur Gegenwart. Arbeit und Volksleben, Göttingen, 1967. 67. és kk. 20. KOVACEVICOVÁ, S. Kproblematike zivotného prostredia robotníkov na Slovensku v minulosti, Slovensky národopis, 1976. 1. és kk.; Álom és valóság (Sen a skutocnost'jcímü kiállítás, Bécs, 1986. katalógus, 65, 67, 168, 169. p.