Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Habovstiak, Alojz: Régészeti adatok a középkori népi építészet tanulmányozásához Szlovákiából

melyek egyező földrajzi viszonyok között, azokhoz igazodva jöttek létre. Ami a lakosság etnikai hovatartozásának meghatározását illeti, azt inkább az objektumokban található leletek alaposabb elemzésével lehet eldönteni, így például a cserépbogrács-maradékok a magyar lakosság egy része hagyatékának tekinthetők. A korábbi polgári történetírásra jellemző volt az a törekvés, hogy az új lakóházformákat, mint amilyen a késő középkori háromhelyiséges ház is, kizárólag idegen, vagyis német befolyásnak tudják be. Az eddigi eredmények alapján Szlovákia mai területén is megmutatkozik, hogy az új háztípusoknál éppúgy, mint a faluformáknál {egységes alaprajz) a döntő tényező a szociálökonómiai helyzet, a mezőgazdaság általános színvonala, és az önálló fejlődés és nem a külső telepítés játszotta a legfontosabb szerepet. A vázolt eredmények után világosan látható, hogy a régészet a népi építészet területén szinte kizárólag csak az alaprajzról, és részben az építőanyagokról szolgáltathat ismereteket, de a középkori falvak föld feletti részéről, a különböző népi építmények megjelenéséről csak kevés tájékoztatást ad. Mindezeknek, a középkori népi építészetre vonatkozó fontos adatoknak az értékeléséhez csak az érdekelt tudományágak interdiszciplináris és összehangolt együttműködésével, tehát a régészet, a történettudomány, a művészettörténet, a néprajz, a nyelvtudomány, esetenként a természettudomány és bizonyos technikai diszciplínák közreműködésével juthatunk közelebb. Archäologische Beiträge zum Studium des Volksbauwesens während des Mittelalters in der Slowakei In den vergangenen 40 Jahren haben die Archäologen in der Slowakei insgesamt 170 Fundstellen aufgedeckt, die kaum abschätzbare Angaben zur Kultur des mittelalterlichen Dorfes im allgemeinen sowie auch zum Volksbauwesen schlechthin liefern. Diese Angaben lassen darauf schliessen, dass die Wurzeln für die mittelalterlichen slowakischen Siedlungen in den Siedlungen des 5-8. Jahrhunderts mit landwirtschaftlichem Charakterzu suchen sind. Zur Zeit des Grossmärischen Reiches haben sich im 9. Jahrhundert um die Domänen und Verwaltungszentren sowie Marktflecken eine Reihe von Dörfern herausgebildet, deren Einwohnerschaft von Landwirtschaft und Handwerk lebte. Ein Teil dieser Orte blieb auch in der folgenden Periode erhalten. Die Dorfsiedlungen aus dem 9-13. Jahrhundert nehmen eine immer strengere und geschlossenere Form an; hier gibt es eine Kirche, einen Friedhof und ab 12. Jahrhundert treten auch schon Herrensitze auf. Oftmals wurden die Grundstücke auch eingezäunt. Neben Gruben- und Halbgrubenhäusern gab es vorwiegend in den nördlicheren Gebirgsgegenden auch auf der Bodenoberfläche errichtete Objekte. Daheben kamen im 10-12. Jahrhundert die im Freien stehenden Öfen, die unterschiedlichsten Arten von Wirtschaftsgebäuden, Ställe, Schweinebuchten, Kammern sowie zur Lagerung von Getreide und anderen Lebensmitteln dienende Mieten und Brunnen usw. vor. Grundlegende Veränderungen spielten sich mit Beginn des 13. Jahrhunderts ab. Während des 14-15. Jahrhunderts bildete sich auf dem Gebiet der heutigen Slowakei jenes Bauernhaus heraus, das dann bis zum 19. Jahrhundert hin keine wesentliche Entwicklung mehr durchmachte. Wichtige Elemente im mittelalterlichen Dorf stellten die Wohnsitze des Kleinadels, die Kurien, dar. Der früheste derartige Fund ist ein Beweis für das Fortleben der grossmärischen Herrenhäuser (Moravanoch nad Vähom), in den folgenden Zeiten konnten dann noch mehrere Varianten dieser Gebäude beobachtet werden. Von der kleinen Erdburg, dem Wohnturm bis über die in ihrem