Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Habovstiak, Alojz: Régészeti adatok a középkori népi építészet tanulmányozásához Szlovákiából

16. ábra. Egy 15. századi kúria alaprajza és rekonstrukciója - az egykori Párizsházáról (Parizovce) Szielnica (Liptovská Sielnica) mellől - KRI2ANOVÁ, E. nyomán A középkori falu népi építészetének fejlődéséről szerzett eddigi ismeretek alapján megállapítható, hogy a parasztház a 9. a 15. századig egy bonyolult, területileg is erősen differenciált fejlődésen ment keresztül. A legerőteljesebb változások a 13. század végén és a 14. század folyamán mentek végbe. Akkor kapott az építőanyagok között a fa mellett a kő és a tégla szerepet, s a későbbiek folyamán ezek jutottak túlsúlyba. Ezzel egyidejűleg stabilizálódott a falusi gazdaság központja a telek, a sessio. A módosulások oka a középkori társadalom anyagi alapjának gyökeres változásaiban keresendő, a szociális differenciálódás erősödésében és a mezőgazdasági termeléstechnikájának előrelépésében, melyek azután a falusi települések összképének, valamint településszerkezetének későbbi változásait is magukkal hozták. A 14. és a 15. században az említett változások tovább kristályosodtak és szilárdabb, állandóbb alakot öltöttek. Az ezt követő évszázadokban a falusi ház formája lényegében nem változott. Ebben a formában került a ház a néprajzkutatók elé a 19. század végén, a 20. század kezdetén. A falusi házak formája és tüzelőberendezéseik alapján egyes kutatók az illető lakosság etnikai hovatartozásának meghatározását kísérelték meg, így pl. a kőkemencét a szlávok, az agyagkemencét pedig a nomádok - a mi viszonylatunkban a magyar lakosság - sajátosságának ítélve meg. Trocik, A. a Kisváradon (Nitriansky Hrádok) feltárt nyolc cölöplyukas, a kunyhó falába mélyített agyagkemencés objektumokkal összefüggésben arra a következtetésre jutott például, hogy ez az építménytípus a magyarokra lehetett jellemző. A magyarok azonban a kőkemence építéstechnológiáját már a Kárpát-medencébe érkezésük előtt átvették a szlávoktól, mint ahogyan ezt a kemence és a pest szavak is bizonyítják: az előbbi keleti szláv, a második óbolgár eredetű a magyar nyelvben. A kemencék, a házak építőanyaga elsősorban a természeti adottságoktól, s nem pedig az időtől, vagy az etnikai hovatartozástól függött. Egészen hasonló a formája azoknak a falusi építményeknek,