Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Sopoliga, Miroslav: A parasztház jellegzetes vonásai a Kárpátok ukránlakta területein

A tetőszerkezet az egész vizsgált területen szarufás szerkezet volt. A tetőfedő anyag igen sokféle, a vidék topográfiai és helyi sajátosságainak, adottságainak felel meg. A huculoknál a héjazat dránica {dranycja) ritkább esetben zsindely {gonty) volt. A dranycja hasított (1-2 méteres) deszka, amely rendkívül tartós fedőanyagnak bizonyult, és minél hosszabb volt, annál inkább védte a tetőt a beázás ellen. A bojkoknál és a lemkeknél a legelterjedtebb tetőfedő anyag a kicsépelt szalma, a zsúp; erre a célra készítették az ún. kyckykeX {kytyci, katyci), a zsúpkévéket. Csupán néhány hegyvidéki helységben és a lemkek által lakott terület nyugati részén, az ott bőven rendelkezésre álló lucfenyőnek köszönhetően honosodott meg a zsindelytető. Bártfa és Gorlice környékén vegyes héjazattál, vagyis vegyes fedőanyag felhasználásával készült tetőkkel is találkozunk; a zsúptető ormát és peremét zsindellyel egészítették ki. A zsúptetők leginkább kontyolt nyeregformát kaptak, a zsindelytetők pedig félnyereg és nyeregformával is készültek. A ház lakórészeinek, a lakóházaknak az alaprajzi fejlődése a figyelemmel kísért régióban lényegében hasonló módon zajlott le, mint a többi szláv területen. A szláv terjeszkedés időszakában, vagyis már az 5-6. században, négyszög formájú, egy helyiségből álló hajlékokban laktak.

28 Az egyhelyiséges lakóházak létét az említett területen néhány, szinte napjainkban előkerült néprajzi adat is alátámasztja. Ide sorolható elsősorban a csak egy idényre készült, valamint néhány - igaz csak szórványosan előforduló - állandó lakásra szolgáló ház is.

29 A szláv lakóház fejlődésének egy további lépcsőfokát jelentette a lakóház bejárata elé épült helyiség kialakulása. Ez az új helyiség tulajdonképpen védelmet nyújtott az ott uralkodó zord éghajlati viszonyok ellen. A helyiség ószláv elnevezése a sieh (szín) és pitvor (pitvar).

30 A vizsgált régióban ez a két fogalom, igaz különböző nyelvi változatban (siny, sini, sini, sieh, sieh, pitvor, pritvor stb.) egészen a mai napig fennmaradt. A lemkek által lakott terület déli vidékén ezt a helyiséget príklet (piklet)nek nevezik, a terminus a szláv kletből vezethető le. Az eddig ismert adatokból nagyon jól látható, hogy a kethelyiseges ház az ukrán Kárpátok területén még ma is gyakori, s ez a megállapítás elsősorban a legtávolabb fekvő, s a múltban a térség legelmaradottabb vidékének tekinthető, a bojkok és huculok által lakott falvakra igaz. A kethelyiseges lakóházakból eredetileg a kamra hiányzott. A harmadik helyiség, vagyis a kamra kialakulását ezekben a lakóházakban két alapvető okkal magyarázzák: egyrészt gazdasági (egy tároló helyiség kialakításának a szükséglete), másrészt családi (az új családtagok elhelyezése) szükségszerűséggel. 28. FROLEC, V.: Kulturní spolecenstvi a interetnické vztahy v lidovém stavitelstvi v Podunají. Rozpravy Ceskoslovenská akademie véd. Praha, 1970. 56.; BLOMKVIST, Je.: Krest'janskije postrojki russkich ukrajincov i belorusov. In.: Vostocnoslavjanskij etnograficeskij sbornik. Moszkva. 1956. 135. 29. Vö. PUSKÁR, I.: Ludová architektúra a jej ochrana u nás a v zahranici. Sbornik SNM, Etnográfia. 58, 5. Martin, 1964. 16. 30. NIEDERLE, L.: Zivot starych Slovanu. I. köt. Praha. 1911. 715.